Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
miniszterek saját hatáskörükben nevezhettek ki. A minisztertanáccsal kapcsolatos adminisztratív ügyek intézésére két álladalmi tanácsosi állást szerveztek ; az álladalmi tanácsosok vezették a minisztertanácsi jegyzőkönyveket, s a kormányzói hivatalhoz kaptajk beosztást. 5 A szabadságharc leverését követő abszolutizmus korában Ausztriában és Magyarországon az alkotmányos miniszteriális kormányzást megszüntették. A birodalmi kormányban idegen miniszterek működtek Ferenc József császár személyes vezetése alatt. Ez a minisztérium a császár legfelső végrehajtó szerve volt, egyedül az uralkodónak tartozott felelősséggel. A miniszteri ellenjegyzés jelentősége abban állt, hogy az illetékes miniszter felelősséget vállalt a törvény, illetve rendelet pontos végrehajtásáért. Az „összminisztérium" élén állt a miniszterelnök — egyben a minisztertanács elnöke —, egyszersmind . a külügy és a császári ház minisztériumának vezetője. A többi miniszter a belügy, igazságügy, pénzügy, kereskedelem, ipar- es közmunkaügy, vallás- és közoktatásügy tárcáit viselte. A minisztérium mellett működő legfelső közigazgatási szervek voltak a legfelső rendőrhatóság és a hadséregfőparancsuokság. A miniszterek összessége alkotta az uralkodó vagy a miniszterelnök elnöklete alatt tartott minisztert&iiácsot. A minisztertanács megtárgyalt minden olyan ügyet, amely az egész állam érdekét érintette s nem tartozott kizárólagosan egyik minisztérium hatáskörébe sem. 6 A magyar minisztériumokat 1867 elején állították helyre, hosszas, a kiegyezési tárgyalásokat kudarccal fenyegető vonakodás után. Az uralkodó és mindazok, akik a minisztériumok kérdésében kénytelenek voltak engedni, keresztülvitték, hogy a közös ügyek megállapítása terén biztosítsák érdekeiket, 7 Az 1848-i törvényhozás a rendelkezésére álló rÖAdd idő alatt az új alkotmányos állam szervezetének kereteit éppen csak lerakhatta. A minisztériumok hatáskörének megállapítására már nem volt idő. Ehhez a munkához csak a kiegyezés után lehetett hozzákezdeni. 1867-bén a két ország közös ügyeinek intézésére közös minisztériumokat, Magyarország belkormányzatának intézésére pedig magyar minisztériumokat állítottak fel. Három közös minisztérium volt : a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium és a külügy és hadügy ellátásával kapcsolatos pénzügyek (közösügyi költségek) intézése céljából létesített pénzügyminisztérium. Az 1867 : XII. tc. 27. §-a szerint a közös minisztérium hatáskörébe olyan ügyek tartoznak, amelyek mint „valósággal közösek, sem a magyar korona országainak, sem 6 felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak". 8 A törvényszöveg kimondta azt is, hogy a közös minisztérium „a közös ügyek mellett sem egyik, sem másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat". Ezzel szemben a valóság a Monarchia egész fennállása alatt az volt, hogy a közös minisztériumok, egyrészt későbbi törvényes felhatalmazások, 9 másrészt önkényes hatalmi túlkapások folytán 5TJo. 38—40., 53. o. 6 Stubenrauch, Moriz von: Handbueh der österceiehischen Verwaltungs-Geset zkunde. Wien, 1856. 21. o. 7 Lederer Béla: Gróf Andrássy Gyula beszédei. I. k. Bp. 1891. 192—193. o. 8 Dr, Kmety Károly: A magyar közigazgatási és pénzügyi jog kézikönyve. Bp. 1911. I. k. 67. o. 9 Uo.
