Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
DUNÁNTÚL
4. 1608. március 13—18. Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet lékai és borsmonostori uradalmának urbáriuma A lékai uradalomhoz tartozó községek száma az 1528-as és 1608-as összeírás között eltelt időben megszaporodott. Az előbbi urbárium 13 községe közül tízet találunk meg 1608-ban is (Alsópulyát időközben zálogba adták, Fülest ós Keresztúrt pedig a keresztúri uradalomhoz csatolták). A régi települések azonban 5 újjal egészültek ki : Léka urai a század elején Hámorral, Szénégetővel, Stainbachhal, Lebenbrunnal és Kuklival együtt 15 falut tartottak számon. Az 1608-as felvétel két évvel a 15 éves háború vége után készült; a falvak jó része pusztán áll, a vidéken dúló török —tatár hordák a lakosság jelentős részét elhurcolták, legyilkolták. Longeken egyetlen zsellércsalád maradt meg 20 puszta hely mellett; Gotthárdon 13, Pergelényben 14, Kőhalmon 20, Bónyán 26 volt a puszta helyek száma. Ep ház csak elvétve akadt a falvakban és noha a pusztulás óta már két év eltelt, Longeken a 20 elpusztult ház közül mindössze kettő kezdett újjáépülni. 80 évvel korábban 75 fél- és 152 negyedtelket számoltak össze az uradalomban, azaz összesen 227 jobbágy családot; 1608-ban csupán 116 negyed- és 11 nyolcadtelkes családot, 21 zsellért ós 126 1/2 üres negyedtelket meg 42 puszta zsellérházat. Ezek a számok azt mutatják, hogy az eltelt 80 év alatt a telekaprózódás folyamata is előrehaladt. Ez különösen Léka községben mutatkozik meg jól : 1528-ban 26 negyedtelkes jobbágy élt itt ; . 1608-ban 16 volt a negyedtelkesek száma, de élt a községben 2 nyolcadtelkes jobbágy és 12 zsellér is. A háború végéig a megmaradt lakosság állatállománya is minimálisra csökkent. Léka 16 negyedtelkes jobbágya közül 7 minden igásállat nélkül gazdálkodott, Kőhalomban 9-nek volt lábasjószága, 14-nek semmije sem volt. A lakosságnak és javainak nagyméretű pusztulása ellenére a szolgáltatások nem csökkentek. A készpénzkövetelések 1528-hoz viszonyítva inkább emelkedtek ; az egykor fizetett rendkívüli taxáról most nincs ugyan említés, vár-éléspénz címén azonban évente 4 — 5 forint közt változó összeget szednek. Emelkedtek a konyhára adott élelem-szolgáltatások : a korábbi csirke, liba, vaj mellett palántát és falvanként egy őzet kívántak a parasztoktól. Kilenced helyett 1608-ban ún. ,,helyadó búza" volt szokásos ; a terméstől függetlenül évről évre azonos mennyiségben kellett adni. Utal az 1608-as urbárium arra is, hogy a 15 évtes háború előtti időkben a robotot több helyen már pénzen váltották meg. Ez a fejlődés azonban megakadt, az elszegényedett községek képtelenek voltak a fizetésre ; a háború óta tehát újból robotoltak. Noha az 1608-as felvétel sok pusztításról ad számot, megmutatja az uradalom háború előtti fejlődését is. 1528-ban még csak egy malmot írnak össze, 1608-ban már 2 malom, 1 kásatörő- és 2 fűrészmalom tartozott a majorsághoz ; de volt az uradalom területén ezeken kívül még 11 malom, 2 kásatörő- és 2 fűrészmalom is, amelyekért évente censust fizettek az uraságnak. A malmok közül a háború alatt 7 elpusztult. Pusztultak a majorsághoz tartozó veteményes- ós gyümölcsöskertek, halastavak is, amelyek a háború előtt ugyancsak jó hasznot hajthattak. A vártartomány allodiális gazdálkodása — erről az 1528-as urbárium nem adott tájékoztatást — a XVTI. század elején eléggé magas szinten állott.