Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

FELVIDÉK

SZENDRŐ — CSETNEK--SERKE — DERÉN CSÉNY A Borsod megyei Szendrö várát már a XIV. század végén mint uradalom központját emlegetik. Ekkor és még sokáig pelsöci Bebekek voltak a tulajdonosai. A X VI. század közepén Bebek Ferenc, a vár ura, sikerrel védte meg Ferdinánd foglalási kísérletei, majd a török támadásai ellen. 1558-ban bekövetkezett halála után a birtok fiára, Györgyre szállott, aki — apjához hasonlóan — hol a Habsbwgok, hol Zápolyai pártjára állt. Miksa király végül is, hegy biztonságos helyzetet teremtsen, 1566-ban Schwendi Lázárt küldte Szendrö ostromáí'aA vár elesett és Schwendi német őrséget rakott bele. Amikor Bebek György 1567-ben elhunyt, vele kihalt a család fiága, és birtokai végképp a fiskusra szállottak. Az 1570-i urbárium összeállítása idején a szendröi uradalom a Szepesi Kamara kezelésében áll. A Kamara a szomszédos falvak jövedelmét fordítja a várÖrség fenntartására; Zclthay István a várkapitány. A vár a Bebekek birtoklásának utolsó századában meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, most lassanként erős támaszponttá épül ki. Alatta terül el a város: még csak egyetlen utca, az ún. Gerse utca. Szendrö a későbbiek során még többször cserélt gazdát; a XVII. század folyamán váltakozva Bocskai, Bethlen, I. Rákóczi György, török, kuruc és császári kézen található, átmenetileg Csákyak, Wesselényiek és Zrínyi Péter birtokolják. 1670-ben újból a császár veszi magához hosszabb időre. Területe sok idegen eredetű birtokrésszel bővül. Az 1686-os összeírás idején Gvadányi Sándor a főkapitánya. 4 évvel utóbb Csáky István országbíró nyer rá adományt. A vár története 1707-ben zárul, amikor II. Rákóczi Ferenc parancsára lerombolják. Irodalom : Szendrői regesták a XVI — XVTI-ik századból (Kandra K.: Adatok az egri egyházmegye történelméhez. I. Eger 1885. 152. skk.), Borovszky S.: Szendrö vára. Bp. 1908. (Értekezések a tört. tudományok köréből 22.), Borovszky S.: Borsod vármegye története. Bp. 1909.