Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

PÉNZ- ÉS TERMÉNYSZOLGÁLTATÁS 41 ról is. A középkor apró, változatos szolgáltatásai, amelyek a helyi flórához, faunához, agrikultúrához, állattartáshoz alkalmazkodtak, a XV—XVI. század óta egyre inkább jelentőségüket vesztették ugyan, de a földesurak az ország egész területén megkövetelték a szőlődézsmát vagy a hegyvámot, a tenyésztett disznók és juhok tizedét vagy huszadát és gyakran más állatokat, állati termékeket, valamint veteményeket, szénát, fát, ipari termékeket is. Egyes helyeken gazdag földesúri jövedelmet lehetett várni a halszolgáltatásból, a hegyipásztorság sztrongájából (juh-huszad, túró- és sajtszolgáltatás) vagy a makkoserdők disznótizedéből, különösen pedig a borbeszolgáltatásból.

72 A termény szolgáltatások középpontjában országszerte a gabonabeadás állott. Törvény szerint az ún. kilenced járt volna belőle, de a parasztközségek tekintélyes része nem ezt, hanem az évi termésmennyiségtől függetlenül megállapított régi típusú gabona-,,köblöt" (akót, mérőt) fizette. A „köbölgabona" XVI—XVII. századi elterjedése — ha térképre vetítjük — maradványterület jellegét mutatja : az Alföldön csak a kiváltságaikat-hagyományaikat őrző kunok és jászok ragaszkodtak hozzá, másutt az országterület széleire szorult : Pelsőlendva, Kanizsa, Léka, Csejte, Szepes és Csábrág legnagyobb részén szedték.

73 A felsorolt uradalmak más községei ugyanakkor gabonakilenceddel adóztak, az ország belső területein pedig ennek a szolgáltatásnak volt uralkodó a helyzete. A XVI—XVII. század fordulóján Szepesvár tartozókainak köböl-adója is fokozatosan átadta helyét a kilencednek, előbb a 11 városban, azután a „várkörnyóki" falukban; Csábrág 3 déli fekvésű községe már korábban is kilencedet fizetett. A legfontosabb terményszolgáltatások alól ritkán adtak mentesítést — leginkább még akkor, ha az úrbéresek nagyobb robotot vállaltak helyette, vagy ha túlságosan messze laktak az uradalom központjától. Annál több á példa a szokásos mértéket túlhaladó terménykövetelésekre. Palota várkapitányai a veszély idején több élelmet akartak tárolni a várban ; a tehertöbblet az uradalom parasztságára hárult. Lékán a beadandó köbölmennyiséget növelték az idők során. Nem egy helyen' a kilenceddel párhuzamosan szedett, egyháztólbérelt tized behajtását szigorították, s ahol — mint a magashegyvidékek nem katolikus lakosságú területein — sokáig nem volt szokásos gabonatizedet fizetni, egy idő után a dézsmakötelezettséget ott is kiterjesztették az irtásszántókra.

74 A földesúrnak járó robotból, pénz- és terményszolgáltatásból nagyon sok helyen részesültek a tiszttartók, különösképpen a XVI. században. Terhek súlyosbítása, törvénytelen követelések bevezetése nemegyszer ugyancsak az ő nevükhöz fűződik, s működésük eredménye sok helyen a parasztok elköltözése lett.

75 A hódoltság szólén fekvő települések helyzetét rendkívüli módon súlyosbította, hogy török és magyar földesúrnak egyaránt módjában állott rajtuk 72 Néhol csak a XVII. század folyamán jelentkezik az állatadó. — Szentmiklóson 1567-ben az úr tetszése szerint vihettek el a paraszttól juhot és baromfit. — A szolgáltatásokra : Eger 1558 (túlkövetelések miatti elvándorlás), Tokaj 1581, Ecsed 1672. 73 Szentmiklóson hasonló szerepe volt az ún. kemence-zabnak. Szendrö néhány helységéből zab-köböl járt. 74 Palota 1578. — Léka 1608 (ugyanott a tizedszigorítás is). — Szentmiklós 1699 (irtás-tized). 76 Szendrö 1570.