Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

ben felülmúlta a jobbágyszolgáltatásból nyert gabonajövedelmet. Elsősorban a pusztítások okozta munkaerőhiány akadályozta meg, hogy a gyarapodás még erőteljesebb legyen : hogy a pusztatelkeket rendszeresen az úrnak foglalják le és hogy az újjáépítést mindenütt végrehajtsák. A majorságfejlődés XVII. századi megtorpanásáról tehát nem lehet beszélni; hacsak nem abban az értelemben, hogy a szervezés nem tudta tartani az előző század erőteljes fellendülésének ütemét. A földesúri gazdálkodás rendje, amelyről a fentiekben igyekeztünk beszámolni, nagymértékben meghatározta a parasztságra háruló terhek jelentős részének mennyiségét és minőségét is. A korszak legnyomasztóbb terhének, a robotnak növekedése párhuzamos a majorságok megerősödésével. A XVI. század elején alig van még jelentősége,

43 az ötvenes—hatvanas években kezd súlyosodni, és a század végén már csaknem minden majorkodó birtokon korlátozás nélküli. Legtöbb helyen az érte járó fizetséget is megvonják. A majorságföldekkel sűrűn telehintett Szendrö nek 1570-ben csaknem minden helysége teljesít szántórobotot, de a legtöbb még kaszál, szőlőmunkát és fahordást is végez. Tokajon a majorok átszervezésével kapcsolatban emelik az úrdolgát. Murányon a pusztítások közötti újjáópülósek idején, 1559 ós 1573 közt vezetik be a „labores omnes" rendjét. Ez az állapot nem jelenti ugyan okvetlenül a paraszti munkaerő mértéktelen kihasználását s nem annyira a munkamennyiség, mint inkább a minőség, a munkafajták megválogatása dolgában ad szabad kezet a földesúrnak, de a parasztot ezzel is erősen kiszolgáltatja urának. A váratlan, újszerű és csupán a birtokos tetszésétől függő munkák felboríthatják a paraszt időbeosztását, átmenetileg — esetleg éppen a legnagyobb dologidőben — teljesen elvonhatják saját háztartásától. A ,,minden szolgálat", „képesség szerinti" munka gyakorlati igénybevételének az 1608-as lékai rendelkezés a típusesete : az egészhelyesek Szent István napjától Szent Mihályig minden második héten csak az úrnak dolgozhattak ; az év másik — téli — felében csupán harmadhetenként szólították őket.

44 Eszerint a XVI. század vége felé a legtöbb nagybirtok a paraszti munka kihasználásának már nagyon magas fokára jutott el. Ez az állapot általában a következő évszázad során sem enyhült. Ellenkezőleg : Lékán pl. 1668-ig a robotmegváltó községek száma~ minimálisra szűkült össze, Szepesben pedig, a korábban mindig robotmentes bányavárosok 1672-re aratókat és kaszásokat kellett, hogy küldjenek. A század végén a régi majorkodó uradalmakban és a török alól felszabaduló birtokokon egyaránt elterjedt a meghatározatlan robot rendszere.

45 Csejte parasztjait 1578-ban, amikor az allodiatúra még nem épült ki, csupán két helységben kényszerítettók robotra, a század közepén már több munkát kellett végezniük, 1695-re pedig heti 3 igásnap volt kötelező. Néhol az általános jellegű robotrendelkezést az idők folyamán részletesebben szabályozták s ezzel még jobban megkötötték a parasztok szabad mozgását.

46 Ezek az intézkedések nem egy helyen vezettek a jobbágyok elköltözésére. 43 Léka 1528. 44 .Fejletlenebb uradalmakban a „minden munka" a valóságban szűkebb körre korlátozódott, Nagybányán pl. leginkább kaszálásra vagy bányarobotra. 46 Eger 1676. — Nagybánya 1688. - Tokajban növekszik a robot : 1686. 48 Léka 1608, 1670. 3 Urbáriumok,