Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

FELVIDÉK

1672. A murányi uradalom urbáriuma Az 1573 óta eltelt évszázad sok szempontból gyökeres változást hozott az uradalom életében. A települések száma alig változott, a lakosság száma viszont ugrásszerűenmegnőtt. Ez a lélekszámnövekedés mind a vár alatt, mind a falvakban, mind a városias településeken megfigyelhető. A XVI. században elpusztult községek közül nem egy már a XVII. század közepére újjáépült. A népesség gyarapodása a jobbágytelkek erős elaprózódásával járt együtt. Murányalján 1573-ban 9,5 lakot; telek közül 7 volt egész és egy másfeles ; 1672-ig ugyanitt a telkek száma 2,25-re csökkent, — kétségkívül a nagyfokú elszegényedés következtében, amelyet talán földfoglalások is fokoztak. A 2,25-ös telekösszeg javarésze 17 nyolcad telekből tevődött össze. A nagyon erősen gyarapodó Polunkán a korábbi 7 (ebből 4 egész) telek helyett most 10-et találunk, de itt is nagy — 63 — a nyolcadtelkek száma. A zsellérek száma általában növekedett. Tipikus eset Polunkáé, ahol az összes családok száma 24-ről 136-ra, ezen belül a zselléreké 14-ről 56-ra nőtt. Az állatállomány a század közepén abszolút számra gyarapodott ugyan — 1652 és 1672 közt az összeírt állatok száma szinte megkétszereződött, Polunkán az 1564. évi 116 ökör helyett 1672ben 390-et írnak össze —, de 1564-ben még kb. 8, 1672-ben már csak mintegy 3 ökör jutott egy háztartásra. Az ipari létesítmények a századforduló táján romlásnak indulnak, néhány évtizeddel utóbb azonban a regeneráció jelei láthatók (új hámorok, huták, kölyűk, kallók, fűrészek, malmok, szénégetők az 1652-es és 1672-es urbáriumban). A szolgáltatások területén a századforduló után mindinkább a készpénzszolgáltatás, illetve a megváltás lép előtérbe. 1605-ig még olyan új követelések tűnnek fel, mint a juhdézsma ós a kenderbeszolgáltatás, 1652-ben azonban a „kántorélés" mellett már jelentős megváltási összegek terhelik a falukat ; 1672-ig ugyanezek tovább növekednek. Terjed a korcsmáitatás kötelezettsége is. A század eleje óta a telkenként fizetett cenzus helyett a „summás" adó válik általánossá. Murányalja a régi 4 forintos cenzus és 24 forintos megváltás helyett 9 ft. cenzust és 48 ft. megváltást fizet. Polunkán régebben csak azok fizettek fejenként 1,50 forintos cenzust, akiknek nem volt állatállományuk ; 1672-ben a falu egész cenzusa 400 ft. ós ehhez 155 forintos megváltás járul. (A lakók száma közben mintegy ötszörösére szökött.) Rőce 75 ft. cenzus helyett összesen 555 + -j- 117,50 ft. pénzbeli szolgáltatást ad (jóllehet lakossága csupán 96%-kal növekedett). A majorgazdálkodás fejlődósét az 1573 óta eltelt 100 év alatt sok pusztítás hátráltatta, de egészen mégsem gátolhatta meg. 1605-ben Jolsván két gazdátlanul maradt s a földesúrra szállott kúriát emlegetnek, „kiket maiorsagnak a földes vrnak foglaltának és mostanis búza vetések vadnak bennek". Egy korábbi allodiális rétet ugyancsak szántónak törtek fel, és mindent beszámítva az allodiális földeken 36 köböl gabonavetés volt. Csak a tavaszi szártókat nem vethették „az hajdúk ós egyéb vitezleő nep miat". Ez az utóbbi panasz hangzik fel még Murányalján, ugyanott a majorház is pusztán áll. Az 1573-as urbárium többi maj orságf öld jenek nagyobb része 1605-ben is megtalálható (Süvetén 16 kassai köblös szántó, időközben 6 réttel gyarapodott, Taplocán rét), a/, egykori lubeniki majorság azonban „az hayduknak insolentiaiok miatt nem continualtathatott", a mokralukai majorságrétet pedig zselléreknek osztották ki. A század közepére — mint egy 1652-ben kelt urbáriumból értesülünk — az időközben létesített polunkai majorság s egy-egy új sörnevelő, malom jelzi a fejlődés útját, 1672-re pedig sok helység nagykiterjedésű majorságföldei meg az újjászervezett lubeniki allódium. Forrásaink szűkszavúsága miatt nem tájékozódhatunk kellőképpen afelől, vajon a robotszolgáltatás változásai nyomon követték-e az allodiális gazdálkodás útját. (Az 1672-es urbárium a szövés robotját emeli ki a legtöbb helyen.) . Anno 1672. die 27. mensis Iunii et subsequentibus facta est conscriptio bonorum ad arcem Murany spectantium et in comitatu Gőmőriensi habitorum