Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

FELVIDÉK

MURÁNY Murány vára a tatárjárás után épült Oömör megyében. A vártartományt, amelyben erdős hegységek, havasi legelők, régi kultúrájú ércbányavidékek és termékenyebb folyóvölgyek váltják egymást, a X V. században Zápolyai István szepesi comes kapta meg Mátyás királytól. Zápolyai kezéről a Tornállyai-csálád birtokába jutott, majd az 1530-as években az egyik Tornallyai-fiú gyámja, Basó Mátyás ragadta magához, és gyakorolt a környék fölött hosszú időn át rémuralmat. Ellenfélének, Bebek Ferenc gömöri főispánnak javaslatára az ország ellenségévé nyilvánították; Sálm Miklós császári vezér elfoglalta a várat és az uradalmat a kincstár birtokába vette. A vártartomány parasztjai az ellenkirályok harcai s a Bebekek, és Basák garázdálkodásai alatt szenvedtek a legtöbbet, a század közepétől pedig a sűrűsödő török pusztítások miatt. Murány a kincstár kezelésében maradt 1548-tól 1605-ig. 1573-ban készítették az egyik itt közzétett urbáriumát. 1605-ben az uralkodó Bottal János Jakabnak, Thurzó Mária férjének adta zálogba, 1609-ben Széchy Tamás, majd fia Széchy György tulajdona lett az 1608: XXIII. t. c. értelmében, amely elrendelte, hogy az idegen kézen levő mulúnyi és zólyomlipcsei uradalom a zálogösszeg megtérítése mellett ,,németek és más külföldiek kezéből visszaváltassék". A murányi vár Széchy György leánya, Mária révén került 1644-ben második férje, Wesselényi Ferenc birtokába. 1670-ben az összeesküvés következtében ismét a kincstáré lett; egy ideig újra a Rottal-család parancsolt benne. Konfiskációja után készült az itt közölt második urbárium (1672). Irodalom: Tomasik S.: Denkwürdigkeiten des Murányer Schlosses mit Bezug auf die vaterländische Geschichte. Bp. 1882. (Magyarul 1914-ben jelent meg.) Droppa J.: Murány várának- története. Pohorelia 1905.