Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
„zsellérek" 26 valószínűleg ugyancsak a majorságnak szolgáló szegény úrbéresek voltak. Azt a változást, mely a majorsági munkáltatás módszereiben a XVI. század közepe után beállott s amelynek főokát az európai árf orradalmat követő válságban, illetve a Magyarországra is kiterjedő rohamos pénzértókcsökkenésben kell keresni, 27 urbáriumaink is tükrözik. Szendrő vártartományában 1570 körül két olyan majorság (a vámosi és az edelényi) állt elhagyatottan, ahol a korábbi gazdák béreseket, ekéket és állatokat tartottak, s ahol akkorra már csak robotosoktól müveit szántók, szőlők, kaszálók voltak láthatók. Csupán egy helyen alkalmaztak még béreseket ; fizetésüket a jobbágyoknak külön erre a célra adott dénáraiból teremtették elő. A pozsonyi vártartomány néhány helységében „régen" fizettek a jobbágyok munkájáért, 1574-re ez a gyakorlat megszűnt. Tokajban 1581 előtt vonták el a szőlőművelés napszámát ; akkor már csak a szőlőőröknek fizettek, egyetlen községben. Nagybányán 1566-ban még több munkakategória dolgozóit illette fizetség. Utóbb a szőlőművelésért ós a bányamunkáért adott pénz fizetését sorra megszüntették. 28 Néhány béres és alkalmi napszámos ugyan később is szinte minden majorságtartó uradalomban található volt, 29 de a fizetett munkáról, ahol csak lehetett, visszatértek a robotra. 30 A tennivalók zömét addig is úrbéresek látták el ; munkájuk most megszaporodott, majorságtartó uradalmaknak fokozott mértékben kellett emelniük a robotidőt. Tehát hiába ismerte föl idejében több majorságépítő úr a fizetett munkával való dolgoztatás előnyeit s hiába tettek a XVI. század közepén több helyen is lépéseket a gyakorlatba való átvitelre ; a század utolsó évtizedeiben már alig akadt közülük, aki a nagyszámú robotos mellett még bérmunkásokat is alkalmazott. Az egyes uradalmak növekvő földesúri szántó- és rétterülete az idők során mind nagyobb hányadát jelentette az úrbéres földekének, a XVII. század második felében több helyen már 15—30%-át is. A Lókához csatolt borsmonostori uradalom majorságának 290 holdas szántójával és 100 kaszás rétjével szemben mintegy 1300 holdas szántót és 450 kaszás rétet használtak az úrbéresek. Terméketlenebb földű tájakon az urak, úgy látszik, még inkább igyekeztek kihasználni a magángazdálkodás lehetőségeit: a kisszámú földekből ők szinte tetszés szerint válogathattak, még ha egyes magasfekvésű jobbágytelepeknek már egyáltalán nem is jutott szántó. Szentmiklóson 1648-ban 500 kassai köblösre becsülhetjük a majorságszántót és 2000-esre a parasztit, Szepesváron 1672-ben 1630 köblösre a majorságit és 4500—4600-asra az úrbérest, Murányon ugyanabban az évben 630 köblösre az úrét és 5000-esre a parasztokét. Pozsonyvár kincstári allódiuma az egész korszakban messze elmaradt a nagybirtokosoké mögött: 1574-benapozsonyvári uradalomban 7400 hold körüli úrbéres szántó és kb. 400 holdas majorságszántó lehetett 26 „In fundo stabuli habitant 6 inquilini" (Csejte 1695, Csejte). 27 Wittmann T.: Az „árforradalom" és a világpiaci kapcsolatok kezdeti mozzanatai (1566 — 1618), Bp. 1957. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új s. 4.) 40. skk. 2 « Nagybánya 1575, 1688. 29 Béresek, kertész stb. : Kanizsa 1563. Béresek csóplóshez : Pozsony 1646. Középnemesi birtok állatgondozói : Mada 1678. Kertészek, juhászok stb. Szentmiklós : 1699. stb. • 30 Maksay i. m. 89. — Egerben a kötelező roboton túl végzett munkáért és nem egy különleges munkafajtáért a XVI. század közepén még fizetség járt (kádároknak, halászoknak, cséplőknek, a várszolgálat ellátóinak, a hordó és mész szállítóinak, 1558).
