Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

MAJORSÁGI TERMELÉS 25 desúr — néhány köblös szántót, kevés szőlőt, malmot s talán pár állatot leszámítva — nem tartott saját gazdaságot. Az egyes majorságok termelése, láthattuk, több irányú, összetett volt, hiszen sokféle szükségletet kellett kielégítenie. Helyi színeit a természeti adottságok határozták meg ;

12 a felszín magasságának emelkedésével a szemtermelés vezető szerepét átvette a rétgazdálkodás és az állattartás s azon belül a juhászat, Hegyalján a szőlőtermesztés.

13 Ipari létesítmények — malmok, sörfőzők, fűrészek, hámorok, kohók stb. — különösen a domboshegyes vidéken tették komplexszé, változatossá a gazdálkodás képét. Misit S t 4. A gyulai uradalom majorságföldjei. 1560. Az idők során szaporodó majorságok helyének kiválasztása általában nem ment tervszerűtlenül. A talajviszonyokon kívül főként a terményszállítás lehetőségeit vették számba. Többnyire a vártól nem messze vagy éppen a váralatt szervezték az allódiumokat — így Szendrőnek egy,Tokajnak és Szepesnek két-két majorját —, máskor közlekedési főútvonal mentén, esetleg piacul kínálkozó helység közelében. Szendrö 3 majorsága a Sajó—Boldva-völgyi főút mentén feküdt, Szepesvárnak a XVI. században felbukkanó új allódiuma a lőcse—iglói út mellett, Csábrágé Selmecbánya közelében, Csejtéé a morvaországi határátjárónál. A három szentmiklósi major megszervezőinek arra is 12 Az önellátó majorságokról : Makkai, Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés 9. 13 Tokaj ; az állattartásra : Murány, Szendrö, Szepes, Szentmiklós.