Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

c) 1849 szeptember 1—december 31. — Szombathely Vas megye közigazgatási jegyzőkönyvéből: Intézkedések a parasztok földesúri birtokon történő földfoglalásának, erdő- és legelőhasználatának, s a kisebb királyi haszonvételek bitorlásának meggátlására. „A szombathelyi káptalan ügy viselője bepanaszolván, hogy a szentpéteri helységbeli lakosság a káptalannak rétjein termett szénáját f. évi június hónapban elfoglalták, a becsüre meghívott embereit lebilincselték, s egyéb embereit a rétrül lekergették, — Vidos Béni szolgabíró úr oda utasíttatott, hogy a panasz kitételeit szorossan vizsgálja meg, a törvények rendelése szerint intézkedjék, a panasz mibenlétérül, úgy eljárásárul is kimerítő tudósítása pedig minél előbb béváratik." (963. sz.) A jelentésből kiderült, hogy a lakosok úgy vélték, joguk van most is a réthez, mert „korábban a volt jobbágyok által bírt censualis rétekből messze esett az ki". A lekaszált szénát beszállították az urasági kertbe ; az erőszakoskodókat „sem a tanúk, sem a helybeli elöljáróktól kitudni nem lehete". (1550. sz.) Gróf Erdődy Kajetán vasaljai volt jobbágyait panaszolta be, „a legelés, korcsmáitatás és a magán erdejében elkövetett több rendbeli kicsapongások" miatt; a megye utasította a szolgabírót, hogy azonnal intézkedjék. (1004. sz.) A Batthyány uradalom szolnoki kasznár ja a minihofiak és libaiak ellen tett panaszt, hogy „a törvényes intés figyelme ellenére a korcsmáltatási jogot erőszakosan bitorolják". (1029. sz.) A szolgabíró e „törvénytelen korcsmáitatásokat megszüntette, s az illető urodalomnak kárpótlást eszközlött, a kontatókat azonban ki nem nyomozhatta". (1316. sz.) Guttman németújvári kereskedő azt panaszolta, hogy „a gyarmati volt jobbágyok a földesúri hatóságtól fölszabadító törvényeket olykép magyarázták, hogy a szentgotthárdi urodalmat azon erdőnek használatától eltilthatják, melyben néki az urodalommal közös kalamászégetési joga volt". (1168. sz.) Gróf Batthyány Gusztáv azt kérte, vizsgálják ki a velemiek által „makkoltatás bitorlásával tett kihágásokat" (1265. sz.), a velemiek viszont amiatt folyamodtak, mert „földesuraságuk bizonyos őket illető erdőben folyvást ölfát vágat, és a makkoltatást benne csak fizetésért engedi, nemkülönben a gesztenyésük használatából őket kizárja". (1287. sz.) A főszolgabíró jelentéséből kitűnt, „hogy a velemi volt jobbágyság az urodalmi, per alatt levő erdőkbe, melyekben korábbi időkben a makkoltatást kibérelték, miután jelenleg az urodalommal megegyezni nem tudtak, sertéseiket erőszakosan belehajtották és föletették, úgy Pem Imre bozsoki lakos által az urodalomtul megvett gesztenyét a haszonbérlőtől hatalmasul elvették ; e két rendbeli vétkes merény előidézői — miután az elöljáróság az elkövetett erőszakoskodást az egész község egyetemes fi*