Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

A VAGYONTALANOK SZERVEZKEDÉSE 465 érdemében kelt ki legjobban az elöljáróság ellen" — csendőröket, városi és megyei közbiztonsági személyzetet állíttatott a városháza kapujába. Attól tartott, hogy a „templomból mindjárt kijövendő nép a zavargók számát tetemesen növelendi", s azért kiadta a parancsot Kérdő Márton elfogatására. A tömeg azonban ezt megakadályozta. Erre visszarendelte a közbiztonsági egyéneket, és rábeszélésére a tömeg végre szétoszlott. A „felcsődült nép a legnagyobb részben teljesen vagyontalan s dologkerülő egyénekből állott, úgyhogy a lakosságot személyesen ismerő városi cselédek is alig egy-kettőt tudtak azokból feljegyezni". (1962. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1866. IV. A. 7325. Csongrád megye alispánja haladéktalanul intézkedett, hogy a szegedi katonai parancsnokság útján egy század katonaság azonnal Hódmezővásárhelyre küldessék. (1257. sz.) 1866 november 13. — Szeged Csongrád megye másodalispánjának jelentése a helytartótanácshoz a hódmezővásárhelyi fejleményekről. A katonaság 5-én megérkezvén Hódmezővásárhelyre, Kossá főszolgabíró Kérdő Mártont és 11 társát elfogatta. Kérdő és társai beadványt is szerkesztettek a helytartótanácshoz, s ebben azt kérték, engedélyezze a 48-as állapotok visszaállítását. „A hétszáznál többre terjedő tömeg közül, kik részint a kérvényt aláírták, részint pedig a csoportosulásban részt vettek, többeket. . . befogatni céltalan feltűnés elkerülése, de meg minden további ingerlés megakadályozása nézetéből szükségtelennek, sőt veszélyesnek tartottam." A vizsgálati iratokból kitűnik, hogy Kérdő Mártont zavart elméjűnek tartják. Azt hirdette, hogy mint 1848-ban volt, a nép maga válaszszon bírót, csekély fizetéssel; a városi pénztár kezelését is, mint hajdan, választott gazda útján a nép maga gyakorolja ; a fizetett városi cselédség helyett a gazdák fiai maguk lássák el a szolgálatokat, „melynek következtében a nép városi adót nem fizetne". „Csodálatos egy részről, hogy mindamellett, miszerint a lakosság legnagyobb része Kérdő Mártont mint zavart elméjű egyént ismerte, mégis ily nagyszámú pártolásra talált túlfeszített eszméje ; más részről azonban tekintve azt, hogy Kérdő Márton éppen a leggyengébb oldalán érintve éppen amaz osztályt, mely jelenleg az önfenntartás nehéz feladatával küzd, — kilátásba helyezvén előtte, hogy ez esetben a lakosságnak városi adója nem lészen, talán még többet is, — az uralgó pénzszükség, terméketlenség, munkahiány mellett mégis kimagyarázható, hogy a részint értetlen, részint elámított, de vagyontalan része a lakosságnak