Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

211 1866 június—november AZ ÍNSÉG ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG a) 1866 június 4. — Buda A helytartótanács elnökségének körlevele valamennyi törvényhatóság kormányzójához az országos ínség elhárítására teendő sürgős intézkedésekről. „Ama súlyos csapás, melyet a múlt hó 23-ik és 24-ik napján beállott fagy, és annak kártékony hatását növelő aszály az ország tetemes részében okozott s az idei terméshez kötött reményeket meghiúsítva sokhelyütt méltó aggályokat, sőt csüggetegséget szült — elutasíthatatlan kötelességemmé teszik rendelkezni az iránt, hogy a beállható szomorú következmények megelőzése, nemkülönben a kedélyek megnyugtatása tekintetében a baj mérve teljes hitelességgel megállapíttassék, hogy ily mód őfelségének kormánya képesítve legyen a máris orvosolhatlanná vált kárnak kiterjedéséről szerzett kimerítő adatok nyomán az esetleg szükségessé válandó közsegélyezésről idejekorán intézkedni; másrészt pedig a túlzott aggályoknak eleje vétetvén, a tényállásnak leplezetlen felderítéséből maga a hazai közönség felvilágosítást, elhatározottságot, erélyt meríthessen arra, hogy a közhatóságokkal csatlakozva, azok intézkedéseinek sikerét emelje, biztosítsa." Állapíttassa meg a helyszínén az okozott károkat, és négy héten belül jelentse az eredményt. Mindenütt igyekezzék növelni az „Önsegélyezésre való tetterőt" és lehetőleg hozzon létre egyletet vagy bizottmányt „a nép buzdítására, oktatására, és különösen a pótvetemények vetőmagjának beszerzése körüli intézkedésekre". Magyar nyelvű fogaim. - Htt. eln. 1866. IV. K. 3103. Az egyes megyékből beérkezett jelentések szerint az elemi csapások nem sújtottak minden vidéket egyformán; leginkább az Északdunántúl és a Duna— Tisza közének felsőbb része szenvedett. A fagy elsősorban a szőlőket tette tönkre. Bármilyen súlyos károkat szenvedtek is azonban a birtokosok, a legnehezebb helyzetbe a birtoktalan agrárproletáriusok tömegei kerültek. Sennyey júl. 19-én elrendelte az ínséges megyéknek és városoknak, küldjenek fel kimutatást arról, ,,hány munkaképes egyén (nem család) van területén, kikről álladalmilag adandó munka által gondoskodni kellend?" Egyúttal azonban arra is rámutatott, hogy ,,a birodalomnak jelenlegi súlyos viszonyai, valamint a pénzpiac rendkívülileg nyomott körülményei között az álladalmilag adandó ínségi segély a szükséglethez képest csak igen mérsékelt lehetend..." (Uo. 4494) Botka Tivadar ínségügyi kir. biztos az ínségi munkára szorulók számát egyedül Pozsony megyében kb. 20 000-re tette. (Uo. 7049) Az ősz beálltával megsokasodtak a megyék és városok panaszai, hogy a munka nélküli tömegeknek nem tudnak munkát és kenyeret adni.