Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

megfürdött, s a Tiszát át tudta úszni. „És itt keserűséggel kell felemlítenünk, hogy nekünk nincs szoigabíránk, csak a tisztelendő úrnak, hiába panaszolkodunk mi bármi tárgyban a szolgabíró úr előtt, nekünk soha sincs igazunk, nincsen a zaklatás ellen védőnk. Akit a tisztelendő úr megfenyeget, az a botot ki nem kerüli ..." A falu házát erőhatalommal elfoglalta, cselédjeit lakatja benne ; a földeket használja, adóját pedig a község fizeti. A szerednyei csákányosokkal hajtja őket munkára ; ha nem mennek, zálogoltat náluk, ha nincsenek otthon, feltörik becsukott házaikat s viszik a zálogot. Az özvegy asszonyok 10—12 napot dolgoznak neki, ezen felül majd minden két hétben súrolásra, mosásra hajtják őket, „s azért soha egy falat kenyeret nem kapnak, pedig ezek oly szegények, hogy csak akkor esznek, ha dolgoznak", stb. A közös panaszok után az egyénieket adják elő. A hetvenen felüli egyéni panasz legtöbbje jogtalan robotoltatásra, zálogolásra és erőszakoskodásokra vonatkozik. A panaszosok végül kérik ügyük kivizsgáltatását, „de a járásbeli szolgabíró úrnak minden befolyása nélkül, mert ő tisztelendő úrnak sógora, s egészen tőle függő ember ..." Magyar nyelvű másolat - Htt. 1864. VI. 7. 263. (1863. 92567) Ezt a kérvényt a komoróciak 1863 novemberében másolatban eljuttaták Pálffy Móric helytartóhoz. Egyben előadták azt is, mint igyekezett papjuk megakadályozni, hogy a kérvényt a címzetthez eljuttassák, s hozta nyakukra a polgári, majd a katonai karhatalmat. ,,Minek folytán 46 katona által csaknem minden élelmiszereinkből kiemésztettünk s 210 ft. pénzbírság fizetésére ítéltettünk s többen közülünk a legártatlanabbul megbotoztattak s nyolc lakostársunk mint főbünösök Ungvárra a megyetörvényszék elébe hurcoltatott s börtönbe vettetett." Később „lelkészünk újabb vádaskodása s ármánya folytán, írástudatlan lakostársainktól kicsikart, hamisan fogalmazott irkafirkának nevezhető bizonyítvány alapján" ezeket a kassai haditörvényszék elébe állították. Amikor végül a főispáni helytartóhoz fordultak, az szidalmak közepette kiparancsolta őket, anélkül, hogy panaszaik kivizsgálásához reményt nyújtott volna. A helytartótanács dec. 19-én Ung megye főispáni helytartójától tüzetes jelentést és a vizsgálati iratok felterjesztését kérte. Az iratok azonban akkor már a kassai katonai bíróság előtt feküdtek. így a helytartótanács 1864 febr. 11-én csak a munkácsi püspök figyelmét hívta fel Danilovics zsarolásaira s tőle kért az ügyről felvilágosítást. (Uo. 1864. 263)