Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

„Szeged város, a kebelében napszámból élő kenyértelen szegény 5000 lakóinak keresetet és általa kenyeret adandó, az új szegedi töltéseken 17.000 köbölnyi munkálatokat óhajtana mielőbb megkezdetni, melyekre addig is, míg már szorgalmazott nagy kölcsönét megnyerhetné, 15.000 ft. előlegért esedezik, melyet a megnyerendő kölcsönből azonnal visszatérítend. Éppily helyzetben van Szentes mezőváros is, mely főkép kenyértelen proletariusainak fenntartása végett haladék nélkül munkába veendő tiszai töltéseire egyelőre csak 2890 ft. kölcsönt kér, melyet reményben lévő nagy kölcsönéből azonnal visszatérítend." Egy napszámos család „máskor takarás és nyomtatás által 15—20 köböl életet" keresett meg, és „5—6 hold tengeri földet" művelt meg felesben. Most egy ilyen család „alig bírt egy-két mérő életet szerezni, tengerire pedig semmi reménye". Ezért halaszthatatlanul meg kellene kezdeni a Vásárhely—Szeged—Horgosi országút továbbépítését a szabadkai határig, s mint legjelentékenyebb ínségi munkát, a Csabáról Szabadkáig tervezett alföldi vasútvonal építését. Mindez azonban nem lesz elegendő arra, hogy több hónapon át munkát biztosítson a nagyszámú proletariátus egészének. További csatornaépítési, folyamszabályozási és útépítési munkák megindítására, ül. ilyenekhez kölcsön nyújtására tesz javaslatot. Békésben a Kőrös szabályozásánál találhatna munkát és keresetet a nagyszámú proletariátus. „Értekeztem erre nézve Bodoky kőrösszabályozási mérnökkel. . . szerinte számos Heves, Kun, Békés, Arad, s Bihar megyei ínséglátogatta községek kenyértelen lakosai részére szükségelt munka van kijelelve. Nagy öszvegek kívántatnak e célra, az igaz! De e roppant néptömeg élelmezése is majd a késő őszi s kora tavaszi hónapokban előre láthatólag annyi áldozatokat fog követelni, hogy kétségtelenül célszerűbbnek tűnik fel ez áldozatokat munka fejébe viselni az államnak, mely részint közmunkaváltságok, részint az ezen munkából hasznot húzó érdekeltségekre a költségek egy részének kivetése által a befektetett öszvegeket néhány évek alatt jobbadán visszapótoltathatná .'' A földbirtokosoknak jutányos kölcsönöket kellene nyújtani. E célra öt-hat millió forint szükségeltetnék. A gazdag alföldi községek és birtokosok általában megfelelő biztosítékot tudnak felmutatni a kölcsönök visszafizetése tekintetében. „. . . de van az Alföldön, főleg azonban Torontál, Csanád és Arad megyékben egy sajnálatra méltó, különben munkás osztály, az úgynevezett kertész-telepítvények, melyek már számos és népes községeket alkottak, s drágán bérelt földeik terméseiből, s leginkább dohánytenyésztésből élnek, ezeknek az ínség mindenüket rabolta el, — ezek semmi biztosítékot sem nyújthatnak. A fentelsorolt közmunkákból sem juthat ezek részére annyi kereset, hogy csak pár hónapi időközt áttenghessenek, e szánandó állapotban tehát csak azok gyámságára s ótalmára lehetnek főleg utalva, kik őket nagykiterjedésű majorságaikon parlagon állott földjeik hasznosítása végett saját érdeküknél jogva telepítették. És miután