Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
osztály egy másik részét azok teszik, akik — mint a sóvári kamarai zsellérek — 1848 óta nem dolgoznak a földesúrnak. Kzek földönfutókká lesznek, ha tartozásaikat behajtják rajtuk, s ebben a kincstár is hibás. Addig is, amíg a zsellérek viszonyaira nézve a törvényhozás intézkedik, ideiglenes rendezésre van szükség, hogy a földesurak és zsellérek érdekei kiegyenlíttessenek. „. . . mert a bíróságok, ha a földesurak kívánságába az általuk önkényüeg kívánó munka teljesítésére nézve — mint pl. az előbocsátott zsebfalvi esetnél előjön, hogy minden zsellérháztól az egész család és egész éven át dolgozni köteleztetik 24 — beleegyeznek, akkor a földesúri önkénynek hódolni állíttatnak, ha ellenben azon önkényüeg kiszabott munka teljesítése ellen magát védő zselléreknek igazságot szolgáltatnak, akkor a felkapott communista jelszóval bélyegeztetnek .. ."25 (219. eln. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1863. XIII. 2637. (1862. 20302) 195 1863 június 5. — Arad Arad megye főispánjának jelentése a helytartótanácshoz az aszály következtében beállott ínségről. „Az ezévi folytonos nagy szárazság folytán elkövetkezett általános takarmány- és legelőhiány, úgy a vetések állapota felől az alattas járások és kerültekből általam bekívánt jelentések szomorú képét adják ezen az elemi viszonyok normális folyama mellett különben az ország egyik virágzóbb megyéjének. Az általánosan borzalmas következményekkel fenyegető jövő iránti komoly aggodalom máris a közös elcsüggedés elbírhatatlan súlyával nehezedik a nép fölé, melyet az általános pangás minden üzletet tökéletesen lankasító befolyásánál fogva nemcsak a gazda és földműves érez máris, hanem a kereskedő, iparos és napszámos is egyiránt oszt." „Legszerencsétlenebb helyzetben vannak a pécskai és központi egész területek, úgy a világosi és zarándi járás nagyobb, végre az eleki, szentannai, simándi és miskei kerületek alsóbb részén fekvő községek, melyek területén nemcsak semmi legelő nincs, hanem még azon körülmény is létezik, hogy messzebb eső legelőbérletekbe nem bocsátkozhatott szegényebb lakosok marhái, különösen pedig a juhok, élelem hiányában hullanak. A vonó marháját, mint élelmi forrása kulcsát mindenekfölött szerető e vidéki pór háza tetejéről az újabb szalmát, sőt több helyütt a régibb kukoricaszárat veti barma elé, evvel tatarozgatván benne egy 24 A zsebfalvi eset egyike a Hlaváts által felterjesztése elején felsoroltaknak. 25 Arad megyében a németperegi telepesek egy része jutott „végpusztulásra". (A főispáni helytartó 1862 dec. 10-i jelentése. Uo.)
