Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
állást, mert „csak a nép által történendő választás útján akart hivatalt vállalni". „A bíróválasztásnál a szolgabíró által kijelölt több érdemes és alkalmas lakosok közül a jelen voltak nagy többsége, és ezek közt különösen a lakosság értelmesebb és józanabb része által ez évre is a múlt évben hivataloskodott Such József városi bírónak, Zsilinczky Mihály pedig albírónak megválasztattak. Városi gazdának a fentnevezett Hrabovszky Mihály választatott meg." A választás után „a szolgabíró régi szokáshoz képest a város kocsijait a megválasztott elöljárókért elküldeni akarta, hogy azok a városházához felhozatván, ottan hivatalaikba bevezettessenek". A „csőcselék" azonban ezt megakadályozta, s azt kívánta, hogy Hrabovszky legyen a bíró. Hiába tért haza a szolgabíró a lakására, a nép utána nyomult, és kényszeríteni akarta, hogy új választást tartson. „Egy másik csapat a városháza hivatalos szobáinak kulcsait erőszakkal kézhez kerítette . . . Egy harmadik csapat Kis Péter csabai birtokos lakására ment, ottan engemet (a főispáni helytartót) a végett keresve, hogy rendelnék új választást." A szolgabíró a lázongás vezetőit a csendőrség által elfogatta és Gyulára a megye börtönébe kísértette. A főispáni helytartó, amint a történtekről értesült, azonnal kiküldte az első alispánt a tiszti főügyésszel együtt a helyszínére, s az előbbit „teljhatalommal felruházva" megbízta, tartson vizsgálatot és tegyen meg mindent a lázongás elnyomására, ha kell, katonai segítséggel. Az első alispán a 15-én „törvényesen" megválasztott városi bírót és albírót hivatalaikba bevezette, Hrabovszkyt pedig maga elé rendelte. A vizsgálat eddigi adatai szerint „Hrabovszky mint legfőbb bujtogató s népámító tűnt fel, mindazonáltal rögtöni elfogatása azért nem eszközöltetett, hogy ezáltal a folytonos ingerültségben lévő néptömegnek, mely néhány gazdákat kivéve csupán munkanélküli napszámosokból állt, és csoportokban gyülekezve egész estig fenyegetődzött, kitörésre ok ne szolgáltassék. Hrabovszky azért akart bíró lenni, hogy „ezáltal a Zsibrita János volt község bíró pártjához tartozóknak a község ügyei vezetésénél befolyást" szerezzen. „. . . habár ezen lázongás ez alkalommal elnyomatik is, hogy annak ismétlése valahogy be ne következzék, és általában a mostani ínséges időszakban, midőn részint a munkahiány, részint a dologkerülés a könynyen elámítható és félrevezethető legalsóbb néposztályt a községi piacokon folytonos csoportosulásban tartja, bármi ok miatt a népnek minden lehető kitörései meggátoltassanak, s illetőleg megfékeztessenek, és hogy a vagyonosabb néposztály kivált a bekövetkező téli hónapokban az ilyen élelem nélküli népcsoportozatok könnyen kitörhető dühének és rakoncátlankodásainak minden védelem nélkül kitéve ne legyen" két század gyalog katonaságnak Csabán való beszállásolását kéri. (1004. eln. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1863. XIII. 15552. (15646) A hadi főparancsnok — arra hivatkozva, hogy a legénységnek kicsi a létszáma és a csapatok erősen igénybe vannak véve — kijelentette, hogy katonaságot csak a végső