Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

állást, mert „csak a nép által történendő választás útján akart hivatalt vállalni". „A bíróválasztásnál a szolgabíró által kijelölt több érdemes és alkalmas lakosok közül a jelen voltak nagy többsége, és ezek közt külö­nösen a lakosság értelmesebb és józanabb része által ez évre is a múlt évben hivataloskodott Such József városi bírónak, Zsilinczky Mihály pedig albírónak megválasztattak. Városi gazdának a fentnevezett Hra­bovszky Mihály választatott meg." A választás után „a szolgabíró régi szokáshoz képest a város kocsi­jait a megválasztott elöljárókért elküldeni akarta, hogy azok a város­házához felhozatván, ottan hivatalaikba bevezettessenek". A „cső­cselék" azonban ezt megakadályozta, s azt kívánta, hogy Hrabovszky legyen a bíró. Hiába tért haza a szolgabíró a lakására, a nép utána nyo­mult, és kényszeríteni akarta, hogy új választást tartson. „Egy másik csapat a városháza hivatalos szobáinak kulcsait erőszakkal kézhez kerí­tette . . . Egy harmadik csapat Kis Péter csabai birtokos lakására ment, ottan engemet (a főispáni helytartót) a végett keresve, hogy rendelnék új választást." A szolgabíró a lázongás vezetőit a csendőrség által elfogatta és Gyulára a megye börtönébe kísértette. A főispáni helytartó, amint a történtekről értesült, azonnal kiküldte az első alispánt a tiszti főügyésszel együtt a helyszínére, s az előbbit „teljhatalommal felruházva" megbízta, tartson vizsgálatot és tegyen meg mindent a lázongás elnyomására, ha kell, katonai segítséggel. Az első alispán a 15-én „törvényesen" megválasztott városi bírót és albírót hivatalaikba bevezette, Hrabovszkyt pedig maga elé rendelte. A vizsgálat eddigi adatai szerint „Hrabovszky mint legfőbb bujtogató s népámító tűnt fel, mindazonáltal rögtöni elfogatása azért nem eszkö­zöltetett, hogy ezáltal a folytonos ingerültségben lévő néptömegnek, mely néhány gazdákat kivéve csupán munkanélküli napszámosokból állt, és csoportokban gyülekezve egész estig fenyegetődzött, kitörésre ok ne szolgáltassék. Hrabovszky azért akart bíró lenni, hogy „ezáltal a Zsibrita János volt község bíró pártjához tartozóknak a község ügyei vezetésénél befolyást" szerezzen. „. . . habár ezen lázongás ez alkalommal elnyomatik is, hogy annak ismétlése valahogy be ne következzék, és általában a mostani ínséges időszakban, midőn részint a munkahiány, részint a dologkerülés a köny­nyen elámítható és félrevezethető legalsóbb néposztályt a községi piaco­kon folytonos csoportosulásban tartja, bármi ok miatt a népnek minden lehető kitörései meggátoltassanak, s illetőleg megfékeztessenek, és hogy a vagyonosabb néposztály kivált a bekövetkező téli hónapokban az ilyen élelem nélküli népcsoportozatok könnyen kitörhető dühének és rakoncát­lankodásainak minden védelem nélkül kitéve ne legyen" két század gyalog katonaságnak Csabán való beszállásolását kéri. (1004. eln. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1863. XIII. 15552. (15646) A hadi főparancsnok — arra hivatkozva, hogy a legénységnek kicsi a létszáma és a csapatok erősen igénybe vannak véve — kijelentette, hogy katonaságot csak a végső

Next

/
Oldalképek
Tartalom