Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

Németujvárott, hol a tanúkon kívül még huszonhárom lefogott egyének kihallgatandók, s hová az eddig a szombathelyi börtönökben letartóztatott 44 lázadók átszállíttatni fognak, működik. Schlener András patafalui lakos, ki a fent érintett lázadás egyik főtényezője volt, folyó hó 7-én befogattatott. Failler György zahlingi lakos és a lázadás szinte egyik fötényezőjenek elfogattatása még eddig nem sikerült. Miről Nagyméltóságodnak jelen alázatos tiszti jelentésemet azon megjegyzéssel teszem, hogy a Körtvélyes—Zahlingi vidékbeli lakosok még mast is felingerülteknek tapasztaltatnak." (1497. eln. sz.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1863. XIII. 4888. (1862. 21158) Zichy ez ügyben tanúsított „erélyes és tapintatos" eljárásáért előbb a helytartótól, majd a főkancellártól kapott dicséretet. (Uo. 20761.) Feiler György pedig — miután megtudta, hogy Schlenert elfogták — önként jelentkezett a hatóságnál, amely a katonai törvényszéknek adta át.

lü (Uo. 22029.) 19 Azok a nagybirtokosok, akiknek összeköttetése volt az udvarnál, ott szorgalmazták az erélyes eljárást ellenszegülő haszonbéreseik ellen. így a Pozsony megyei Jakabfalvára a főkancellár, gróf Forgách Antal személyes közbelépésére küldtek ki 200 főnyi katonaságot, hogy a herceg Pálffy Antalnak kilenceddel tartozó szegődményesek ellenszegülését megtörje. (Kanc. eln. 1863. 729.) Mosón megyében a gr. Harrach Antal nádligeti pusztáján levő udvartelkeket öt alsóausztriai község lakosai bérelték. A bérletért járó dézsma megvételénél évenként véres összeütközésekre került sor, míg végre 1862-ben katonaság hajtotta be, a következő évben pedig a megye területén levő összes csendőr és pandúr segítségét igénybe kellett venni a dézsmaszedéshez. A gróf 1850 óta pert folytatott a puszta visszavételéért, végül is 1864-ben bíróilag visszahelyezték birtokába, és a magyar és alsóausztriai hatóságok egymással karöltve igyekeztek a további birtokháborításoknak gátat vetni. (Htt. 1864. II. 11. 28825.) Nyitra megyében a királyi uradalomhoz tartozó holicsi és kopcsáni zsellérek 1848 óta nem fizettek füstpénzt és nem dolgoztak az uradalomnak, mert úrbéreseknek tartották magukat. Az uradalom ezért 1858-ban panaszt tett a hatóságnál, az utóbbinak határozatai ellen a zsellérek fellebeztek, végül az uralkodó 1863-ban a kopcsániak tartozásait elengedte. (Htt. 1863. II. 11. 16170.) Gömör megyében a putnoki taksások és dézsmások tagadták meg a taksa és dézsma fizetését, mert abban a balhiedelemben voltak, ,,hogy az úrbériség felszabadításával egyszersmind a majorsági birtokok is felszabadultak" s erre a kancellária 1860 nov. 23-i rendelete, „melyben a dézsmák általánosan örök időkre eltörölteknekkimondatnak", hibás értelmezése adott okot. A putnokiak a szolgabíró szavára sem hajlottak, majd a megye által kiküldött bizottsággal is erőszakoskodtak, végül csendőrséget vezényeltek ki ellenük. (Htt. 1863. II. 11. 5313.) Bordézsmamegtagadásokra Pest-Pilis-Solt megyében is került sor. (Htt. 1862. II. 11. 71853.) Az Ugocsa megyei Turterebesen br. Bordolo szegődményesei a csendőrökkel is szembeszegültek, amikor egyiküket, aki az alispánra kezet emelt, a meg ve börtönébe akarták kísérni. (Htt. eln. 1865. XIII. 1194-1864. 7014.)