Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
gási s irodalmi egylet" eszközli, ehhez járulván még a lugosi „Román nőegylet", mely ezen nemzetiségi ifjaknak a tudományos pályáni gyámolítását célozza. A ruthének részéről legújabban a „Kárpátaljai literatúrai, társulat" alakult meg, mely azonban még csak működése bölcsőjében lévén, annak eredménye még nem szemlélhető. Végül a szláv népfaj nyelv s irodalmi érdekeit a „Matica slovenska" képviselvén, Turóc megye főispáni helytartójának nézete szerint ezen nyíltan bevallott rendeltetéséhez közvetve a felsővidéki tótok politikai állását érdeklő célzatok s törekvések is fűződnek, mely feltevés a múlt évben aug. 4-én Turócszentmártonban tartott első közgyűlés tárgyalásaiban is megerősítését találja, egyébiránt nem hallgattathatván el, hogy ezen társulat valóságos tudományos működésének sikere mindeddig ezen magyar királyi helytartótanács tudomására nem jutott. Ezen kívül a szláv nemzetiség körében még Liptószentmiklóson „Narodija slovenska beseda" című egylet létezik, mely azonban csak helybeli s közvetlen szomszéd-vidéki rendeltetéssel bír s nem is nagy (35 alapító és 14 résztvevő) tagjai mellett a népességre feltűnőleg észlelhető hatást eddig nem gyakorolt. Mi az imént jellemzett irányú egyletek tevékenységének a lakosság szellemére s magatartására mutatkozó horderejét illeti, melynek felemlítése, illetőleg kifejtése a fentidézett kegyes királyi udvari rendeletben kívántatik, — átlagosan véve bizton állítható, miszerint a nagy tömeg a túlnyomólag szellemi irányú egyleti élettől s mozzanatoktól távol marad, az ily társulatok a vidéken majdnem kizárólag a fő- s középbirtokos osztályból, a városokban pedig a vagyonos és mívelt polgári rendből nyervén tagjaikat s vezényletüket, kikhez természetesen az úgy nevezett tisztesbek (lelkészek, tanárok, ügyvédek stb.) is sorolandók. Már a kisebb iparűző kevésbbé, a földmívelő osztály pedig csak igen gyéren van képviselve. Ez szerint az ily egyletek iránti hajlam s azok körüli tevékenység a valódi népéletben nem lévén meggyökerezve, az egyletek körében kifejtett szellem s működési irányzat is kizárólag az azokban képviselt osztályok korlátai közt marad lekötve. A nagy közönség, jelesen a kevésbé mívelt s szegényebb néposztály pedig távol állván ilynemű egyletek gyúpontjától, azoknak míveletei irányában sem bírhat élénkebb fogékonysággal, hanem egyleti törekvéseit oly célzatok felé irányozza, melyektől vagy anyagi érdekeinek gyámolítását, illetőleg sanyarú helyzetének enyhítését (például kölcsönsegélyezési, betegápolási, temetkezési egyletek), vagy élvezetvágyának kielégítését (mint lövész-dalárdaegyletek) várhatja. Tagadhatatlan tény ugyan, miszerint a legújabb időben az egyletek feltűnő szaporodásában az egyleti mozgalomnak majdnem túláradása tapasztalható, minek oka netán részben a közszellemnek, a míveltségi s anyagi haladásnak, mindinkábbi fejlődésében is keresendő, mely jelenség azonban bizonyára az ország jelen politikai helyzetében találja lényeges megoldását. Éppen a fenn jelzett azon észlelet, hogy az egyletek fő- s majdnem egyedüli tényezőit a közbirtokos és a míveltség
