Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
Magyar nyelvű e. t. - Htt. eln. 1862. IV. E. 8332. Megjegyzendő, hogy a fellelhető kimutatások szerint Nagyszombatban, Sopronban, Szegeden és Pesten katolikus, s azon kivid Pesten evangélikus legényegylet is működött. Pálffy továbbra is az egyletek mozgási szabadságának lehető megszorítására törekedett. Minthogy szerinte az egyletek ,,minden alkalmat politikai irány eszmék terjesztésére s kormányellenes tüntetésekre használnak fel", 1864-ben arra kért engedélyt a főkancellártól, hogy működésüket szigorúan megszorító határozatokat adhasson M. Forgách lényegében helyeselte Pálffy terveit, csak arra hívta fel figyelmét, hogy az egyleti törvényben elő nem írt, attól eltérő határozatokat csak az illetékes központi hatóságok előzetes meghallgatása és az uralkodó jóváhagyása után lehet érvényre emelni. Pálffy ezek után máj. 14-én közölte a helytartótanáccsal, hogy újonnan alakítandó egyletek alapszabályaiba (s alapszabálymódosítás esetén a régiekébe is) fel kell venni: egyleti tag csak „feddhetetlen jellemű egyén" lehet; „oly egyleteknél, melyek nem kizárólag a tanuló ifjúság közt alakittatnak, tagok csak nagykorú vagy önálló egyének lehetnek"; a közgyűlések és választmányi ülések tartását előzetesen •be kell jelenteni az illetékes hatóságnál. (Htt. 3078. eln. sz., Htt. 1865. III. 4. 27772. [1864. 42567]) Ugyanakkor körrendeletet intézett a megyekormányzókhoz az egyletek fölötti őrködés megszigorításáról. Ebben kötelességükké tette, hogy az egyletek mellé kirendelt országfejedelmi biztosok útján igyekezzenek megakadályozni, hogy azok „.tevékenységöket az eredetileg meghatározott tulajdonképpeni céljaikon túl" kiterjesszék. Egyben bekérte valamennyi egylet tisztviselőinek és választmányi tagjainak névjegyzékét. Azt is elrendelte, hogy az országfejedelmi biztosok vegyenek részt az •egyletek tanácskozmányain, s azokban minden politikai vitatkozásnak vegyék elejét. Ha valamely egylet alapszabályaiban meghatározott tevékenységi körét áthágná, és kormányellenes irányt követne, úgy javaslat terjesztendő a helytartó elébe, az egylet hatáskörének időleges felfüggesztése végett. Végül törekedni kell arra — így szól Pálffy körrendelete —, hogy az egyletek elöljárói az uralkodóházhoz ragaszkodó és megbízható férfiak közül választassanak. (Htt. eln. 1864. IV. E. 1767 — 3067) Kevéssel utóbb Pálffy azt kívánta felsőbb helyen javaslatba hozni, hogy az egyletek az illető országfejedelmi biztos tudta nélkül egymással ne levelezhessenek. Ettől a szándékától — úgy látszik — csak Palló Sándor helytartótanácsi tanácsos határozott hangú ellenvéleményének hatására állott el. (Uo. 5129) Kisebb korlátozásokat mégis életbe léptetett, így pl. azt, hogy az egyleti közgyűlések egybehívása a hivatalos hírlapok útján történjék. (Uo. 5834) Végül 1865 máj 11-én felkérte Palló Sándort, aki a helytartótanács egyleti ügyosztályát vezette, nyilatkozzék, „ha vájjon nem volna-e célszerű és szükséges az 1861. évi nov. 5-én kelt legfelsőbb elhatározás nyomán egy különös rendelvényt kibocsátani, az egyletek feloszlatásának könnyebbítését illetőleg?" Palló ezzel kapcsolatos jún. 6-i válaszának ez a szövege: „Alázatosan alulírtnak nézete szerint az 1852. évi egyleti törvény 24. §-ának b) és d) betűi alatt foglalt határozatok a kormánynak elég tág tért nyitván a kártékony hatású vagy kicsapongó egyletek feloszlatására, e részben alkotandó még szigorúbb rendszabályok szükségessége alig forog fenn, de a jelen időpont, midőn inkább az alkotmányos élet és mozgás visszaállítása, mintsem az 1861. évi nov. 5-i provisorium élesítése képezi a közóhaj s várakozás tárgyát s célját, még további megszorítások elrendelése, mind melyek így is már léteznek, időszerűnek sem látszik." (Uo. Kivonat a helytartó alkalmi jegyzeteiből, 455)
