Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
— vágyainak non plus ultrája 5 az anyagi érdek" s ezért meggyőződése, hogy amig a hatalom a kormány kezei között van, az ellenzék a népet nem tudja politikai célokra felhasználni, ha azonban a „túlzók" jutnának ,,a kormányzati hatalom polcára", az 1860/61. évi események megismétlődnének, talán még sokkal nagyobb mérvben. Ily bekövetkezhető fordulat'a politikában riasztja vissza alázatos nézetem szerint a klérust és több mérsékelt értelmességi egyéneket a hazára nézve égető szükséggé vált kiegyezkedési hajlam nyílt bevallása és a kormányközegek e részbeni működéseinek támogatásától." (177. eln. sz. Uo. 2767) Sáros megye főispáni helytartója, Hlaváts János, nem vallotta azt a nézetet, amely szerint a népnek nincsenek politikai nézetei és célkitűzései. Szerinte a megyében lakó nemesség (a nagybirtokosok kivételével) ,,az 1848-i törvényeket szájában, az 1847 előttieket pedig szívében hordja, azaz a nyolcszáz éves magyar arisztokratikus alkotmányhoz szorosan ragaszkodván, a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalmat jövendőben is more patrio* monopolizálni kívánja". „A nem nemesi osztály ellenben a volt népellenes magyarországi alkotmánynak ...nyolcszáz esztendei szolgaságát tulajdonítván, s e meggyőződésben, jövendőbeli jobblétének sine qua non 1-ját az érdekek képviseletében (Interessenvertretung) találja." A nemesség régifajta országgyűlést kíván, a többség véleménye szerinti utasítással ellátandó követekkel. A nemesség a bírói hatalmat arisztokratikus alapon, választott bírák által véli gyakoroltatni; a végrehajtó hatalmat pedig megyei közgyűlésekkel, ill. választott s csak a megyének felelős tisztviselőkkel. A nem nemesi nép ellenben « ,, jövendő törvényhozói testületet nem egy bárminő tekintélyes osztályból, de valamennyi tettleg létező érdekek, saját s általa bizonyos illető helyen és módon eleve meghatározott számban szabadon választandó utasítás nélküli képviselőkből alakítandónak véli." A bírói hatalmat nem csak egy osztályból kinevezett törvénytudó egyénekre kívánná, bízni. A végrehajtó hatalmat pedig azt kívánja, hogy olyan egyének gyakorolják, akik a kormány rendeleteit feltétel nélkül teljesítik. Szerhite a megye lakossága politikai tekintetben nem nemzetiségek vagy vallásfelekezetek szerint, hanem osztályok szerint oszlik meg: „valamint a nemesi osztály politikai nézetben valláskülönbség nélkül egyetért, úgy a köznép is vallás és nemzetiségkülönbség nélkül ő cs. és apóst. kir. felsége iránti tántoríthatlan hűségben egyesül". (33. eln. sz. Uo. 3223. sz.) Veszprém megye — amint a főispáni helytartó jelentette — a provizórium előtt egyike volt a legellenzékibbeknek. Mégis szerinte az új tisztviselőknek sikerült bizalmat szerezniök a maguk számára. Hogy éppen a köznép körében nem tálát kozmák rokonszenvvel, annak „oka.azon körülményekben keresendő, hogy midőn a volt .alkotmányos hatóságok a népet majdnem minden kötelesség alul felszabadítani első jfeladatul tűzték ki, — akkor nekünk még oly terhek fizetését, oly kötelességek teljesítését is követelni kellett, melyek már rég feledékenységbe mentek". (243. eln. sz. Uo. 2308.) Zala megye főispáni helytartója is azt állította, hogy a nép „visszapillantva a 12 évig fennállott költséges és idegen elemű kormányzatra, valamint az 1861. évi, a közhatóságok tétlensége és esélytelensége miatt általánosan megunt állapotra, a jelenlegi kormányzatnak ha nem is teljes megelégedéssel, de megnyugvással hódol", kénytelen volt mégis bevallani, hogy az 1863. évi adónak nagymérvű felemelése, „különösen pedig az adónak gyakran idő előtt, a költséges katonai végrehajtás útján gyakorlatba vett beszedése a kedélyekre leverőleg hatott". „Vannak esetek, Kegyelmes Uram, — folytatja — midőn 30—40 kr. illeték behajtása végett katonai beszállásolással s •végrehajtással oly egyének is terheltetnek, kiknek vagy a megintés nem kézbesíttetett, vagy a követelt hátralékokat már régen iromány szerűié g igazolva kielégítették..." (17. pr. res. sz. Uo. 2590) Komárom megye főispáni helytartója, Ambrózy János, ötnegyedévi hivatalos működése alatt a következőket tapasztalta: „A népességnek általános hangulatára nézve az áll, hogy az 1861-i viszonyok 5 Netovábbja. 6 Hazai szokás szerint. 7 Elengedhetetlen feltétel.
