Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
A főispáni helytartó jelentéséből kiderült, hogy a belényesi főszolgabíró Wattmann ügyvédjének kérésére a korbesti elöljáróságot több lakossal együtt 19-ére magához rendelte s szigorúan eltiltotta minden törvényellenes erőszakoskodástól. A parasztok azonban határozottan kijelentették, ,,hogy volt földjeiket, miután a község szabályozása még nem ment törvényesen véghez és több lakosok, kiktől ez eddig bírt jó földek elvétettek, azok helyett kopár, sziklás és művelés alá nem vehető földeket kaptak, és így azokat el nem fogadhatják, bármi történjék is velők, odahagyni nem fogják." A főispáni helytartó szerint erőszakos birtokháborítás eddig még nem történt. A helytartótanács ezért egyelőre nem intézkedett. (Uo. 9596) Wattmann azonban nem hagyta annyiban a dolgot s kérvényezésére a kancellária máj. 31-én elrendelte a főispáni helytartónak, intézkedjék az erőszakoskodások meggátlására és a tettesek megbüntetésére, ha pedig a végrehajtás más módon nem volna eszközölhető, katonai karhatalom alkalmazását kérje a helytartótól. Ennélfogva Bihar megye főispáni helytartója, Hajdú Lajos, újólag kiküldte a szolgabírót a hely színére. Az figyelmeztette a lakosokat a makacsságukból eredő súlyos következményekre, azonban minden rábeszélés siker nélkül maradt, sőt a lakosok kijelentették, hogy volt földjeiket oda nem hagyják, ha életükkel áldoznak is érte. Hajdú Lajos ezek után úgy látta, hogy nem marad más hátra, mint a katonai karhatalom alkalmazása. (Htt. 1862. II. 11. 40150) Erre azonban egyelőre még nem került sor s így júl. 15-én Wattmann József fia, Miklós, kérvény útján fordult a főispáni helytartóhoz. Ebben előadta, hogy a korbestiek erőszakoskodásai napról napra ismétlődnek s már abba a helyzetbe jutott, hogy élete sincs biztonságban. Tehetetlenül volt kénytelen végignézni, amint saját vetéseit learatták. Hajdú Lajos ennek folytán ismét arra kérte a helytartót, hogy a viszályok elintézésére szükséges karhatalmat engedélyezze. (Uo. 47306) Pálffy Móric júl. 25-én kérte a hadifőparancsnokságtól 40—50 főnyi katonaságnak a főispáni helytartó rendelkezése alá bocsátását (ennyit kért az utóbbi), vele pedig ugyanakkor közölte, hogy ,,a kirendelt karhatalom alkalmazásának csak akkor leend helye, ha az erőszakos foglalás tényálladéka rendszeres törvényes tárgyalás által világlatba hozva van és a visszahelyezési végzés foganatosítása tettleges ellenszegülés által gátoltatik; a katonaság előleges elhelyezése a hely színére rendőri tekintetekből ezáltal kizárva nem lévén." (Uo.) Wattmann júl. 28-án Pálffyhoz írott promemoria-jában panaszkodott, hogy a hivatalos huzavona következtében a karhatalom alkalmazására még mindig nem került sor és kárainak megtérítését kérte. (Uo. 50383) A katonai főparancsnokság pedig júl. 30-án azt írta át a helytartótanácsnak, hogy 40 vértes katonát és 10 lovas csendőrt bocsát a bihari főispáni helytartó rendelkezésére alá, (Uo. 50201) aug. 5-én azonban közölte, hogy a kirendelt katonai karhatalom — elszállásolási nehézségek, valamint a belényesi csendőrségnek az adóbehajtásnál való alkalmazása miatt — egy tiszt vezénylete alatt 50 főnyi gyalogságból fog állni. (Uo. 52162)
