Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

Időközben beérkezett a kancelláriához a Bihar megyei korbesti lázadásról szóló jelentés is, valamint a birtokosnak, Wattmann bárónak Ferenc József kézjegyével ellátott felségfolyamodványa. Mindezektől indíttatva a kancellár november 19-én újból, most már nyomatékosabban, kérte a hadügyminisztert, hogy a szükséges katonai karhatalmat rendelje ki. Jegyzékében nagyjából Károlyi gondolatmenetét követve, kifejtette, hogy a földbirtokosok a földtehermentesítésért kapott kártérítés ellenére is jelentékeny veszteségeket szenvedtek és szenvednek, főképpen azáltal, hogy a volt jobbágyok azokat a szolgáltatásokat, amelyekre Őket a földtehermentesítési pátens továbbra is kötelezi, legnagyobbrészt nem teljesítették, sem azokat meg nem váltották, így azok idők folyamán behajihatatlanokká válnak. A kialakult jogi helyzet nem a magyar törvényhozás, hanem a császári úrbéri pátens folyománya, s ha a végrehajtással rendezettebb állapotok beköszöntéséig akarnak várni, a pátenssel kerülnek szembe. Ma még jelentéktelen katonai erőnek a puszta megjelenése is elég volna ahhoz, hogy a helyenként mutatkozó ellenszegülést megtörje, ka azonban e birtokháborításokat hoszszabb ideig megtörolatlanul hagyják, a makacs községek igényei annyira megerősödnek, hogy letörésükhöz nagyobb erő lesz szükséges és a letörés sajnálatos következményekkel járhat. Arra kéri a minisztert, utasítsa a Magyarországon parancsnokló tábornokot, hogyha a helytartó, vagy ő, vagy az ő nevükben kérnek katonai segélyt a tagosítások végrehajtásához, vonakodás nélkül, a lehető leggyorsabban és a szükséges mértékben bocsássa azt rendelkezésre. (Fogaim. Kanc. 1861. VIII. U. 13. 15848) A hadügyminisztérium ez ügyben kérdést intézett Coronini grófhoz, a magyarországi főparancsnokhoz, s ő november 29-i jelentésében részletesen megindokolta, miért nem adott az autonóm korszak magyar törvényhatóságainak segítséget a tagosítások végrehajtásához. Coronini szerint a törvényhatóságok ellenszegülése következtében vált szükségessé, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain az adót katonai erővel hajtsák be. Az úrbéri eljárásokhoz az ország legtöbb részében, nagy kiterjedésben kellene katonai segélyt nyújtani, ehhez azonban nem állott megfelelő erő a rendelkezésre. Ha az újonnan kinevezett megyei hivatalnokok biztosítani fogják az adó beszedését, s a katonai végrehajtás fokozatosan feleslegessé válik, rendelkezésre állanak majd a megfelelő eszközök, hogy a tagosítások végrehajtásához katonaságot rendeljen ki. A kirendelés azonban — az ország viszonyaira való tekintettel — tőle kell hogy függjön, ezért ilyen kérésekkel egyenesen őhozzá kellene fordulni, mégpedig a magyar kancellárnak, a helytartónak, vagy pedig az újonnan kinevezett megyekormányzóknak. Az utóbbiaknak szigorú kötelességükké kellene tenni, hogy csak akkor kérjenek katonai segélyt, ha a megyei pandúrok vagy hajdúk ereje nem elegendő és csupán törvényes bírói ítélettel megállapított, és törvénytelen birtokháborítással veszélyeztetett tulajdon védelmére. A miniszter Coronini jelentését azzal a megjegyzéssel közölte a kancellárral, hogy az abban foglaltakkal teljesen egyetért, s a további rendszabályokat ez ügyben Forgách belátására bízza. A kancellária dec. 28-án közölte a helytartóval a miniszter átiratát és Coronini jelentését, abból a célból, hogy e nyilatkozathoz képest értesítse a megyék kormányzóit ,,mind a már előfordult, s meg nem fékezhetett, mind a netán még előfordulandó ilynemű ellenszegülés esetekbeni maguk miheztartásuk végett". (Uo. 17876) Coronini egy korábbi, szept. 30-án kelt s a helytartótanács elnökségéhez intézett jegyzékében a különböző községektől befutó kérvények alapján ecsetelte a népnek a tagosítással kapcsolatos elkeseresdését. Ez az elkeseredés — úgy vélte — oly nagy, hogy a községek még egészen igazságos döntéseket is a maguk részére sérelmesnek éreznek. A Szepes megyei Leszkovján község több lakosa a kassai katonai parancsnoksághoz folyamodott s előadta, hogy a tagosítás által sérelem érte, s mert katonai védelmet kért, a főszolgabíró tömlöcbe záratta. (Htt. 1862. II. 11. 62840. — 1861. Úrbéri o. fons 815, pos. 1) Elkeseredett volt az Abauj megyei Nadasd és a szomszédos községek hangulata is. A nádasdiak mit sem akartak tudni a magyar (autonóm) tisztviselőkről, azt kérték, hogy a tagosítást majd cs. kir. hivatalnokok foganatosítsák, a katonaság felügyelete mellett. Azt is panaszolták folyamodványukban, hogy a szolgabíró két telkes gazdát bezáratott, mert a tagosítás megkezdését hírül adták a többi lakosnak — az urak ugyanis csak titokban akarták azt végrehajtani. (Uo)