Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

b) a tagtársak megbetegedése esetén azoknak orvosi s ellátás segélyébeni részesítése, c) betegség vagy aggság által megtört tagtársak segélyezése s az egészen tehetetlenné váltak nyugalmazása, d) elszegényedett tagtársak eltemettetése, s végre e) azok özvegyeik s árváinak segélyezése. Hogy egy ilynemű könyvnyomdai egylet létesítése nemcsak hogy nem (!) kívánatos, hanem a legnagyobb szükséggé is vált, a legalázatosb folyamodók a következőkkel indokolják : 1. A vándorló művésztársak a tanyákon (Herberge) — mert nem tartozván a könyvnyomdászat a céhbelí mesterséghez — szállásra sehol be nem fogadtatnak s így egyedül s kizárólag az útipénzre vannak szorítkozva. 2. Az önállóság elérhetése egy könyvnyomda felállítását illetőleg mint vagyon, mint pedig politikai tekintetből felette nehezítve van, s így a nyomdászok legnagyobb része egész a későkorig életszükségleteik fedezését s családjaik eltartását egyedül csak a munkabérbe találhatják fel. A legalázatosb folyamodókat azon remény táplálja, hogy egy ily hasznos s jótékonysággal párosult egylet életbeléptetése a magas országkormányzóság elveivel is azonos, minélfogva a legalázatosb folyamodók annak mielőbbi megerősítését s illetőleg engedményezését óhajtva várják." A folyamodványt Kozma Vazul, a „könyvnyomda testület elöljárója" írta alá. Az átdolgozott alapszabályok a tagok által befizetendő összegeket csökkentik, azonban nem a magyar miniszteri rendelet által megkívánt mértékben, s megtartják a hatóságok által egy évvel azelőtt annyira kifogásolt belépési kötelezettséget is. Ugyancsak ragaszkodnak a bizottmánynak kizárólag a segédek köréből történő megalakításához, annyit azonban megállapítanak, hogy „Az alapszabályok meghatározása, valamint az egylet ügykezelésének felső vezetése a főnök urak, művezetők, úgy a könyvnyomdai küldöttségből választott egy elnökkel bíró bizottmány tiszte." (5 . §.) Magyar nyelvű e. t. - Htt. 1863. III. 4. 20550. (1862. 92104) A változott viszonyoknak megfelelően 1862 szeptember 12-én az új pesti főpolgármester, Kászonyi József, már nem ragaszkodott a magyar miniszteri rendelethez, hanem az alapszabályokra a tanács nevében a következő megjegyzést tette: ,,..,a kérdéses egylet az 1859 évi december 30-án kibocsátott iparrend 114. §-a értelmében alakíttatván, miután az alapszabályok ugyanazon iparrend 124. és 128. §-ainak megfelelnek, alázatos véleményünk szerint az egylet és annak alapszabályainak jóváhagyása és megerősítése ellen akadály nem forog fönn." (19786. sz.) A helytartótanács az alapszabályokat néhány bürokratikus iratváltás után véleményezésre a budai városi tanácsnak, majd a pestbudai és iparkamarának is megküldte. Az utóbbi néhány kisebb módosítást kívánt, s miután ezeket végrehajtották, végül is 1863 július 17-én került sor az egyesület alapszabályainak a helytartótanács általi megerősítésére. (Htt. 1863. III. 4. 20550. 51739)