Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
zu gewärtigen, dass gegen sie wegen Erpressungen bei den Exmittirungen sofort eingeschritten würde. Man nimmt 3 bis 15 Akten aus einem und demselben Ort, begibt sich dahin, verhandelt daselbst und lässt sich von jeder Partei die vollen Diäten und sonstigen Gebühren zahlen — im Falle der Zahlungsunfähigkeit wird die Execution augenblicklich eine neue Amtshandlung ... Dass diese . .. Erpressung die eigentliche East der Bevölkerung bildet und die grosse Unzufriedenheit derselben hervorgerufen hat ist um so gewisser, als selbe gegen das Stuhlrichteramt kein Mittel einer Abhilfe kennen ; an ein selbständiges Auftreten derselben ist, sowie bei den Juden, die eigentlich die besten Daten zu geben wissen, aus blosser Furcht vor den als Schreckensgestalt vor ihnen stehenden Folgen gar nicht zu denken." (A szolgabírák nem akarnak ujjat húzni a földbirtokosokkal, mert azoktól ajándékokat fogadnak el. Beosztottjaik nem leplezik le őket, mert azok meg kiküldetéseik alkalmával a népet zsarolják. A nép pedig nem mer a hivatalnokok önkényeskedése ellen fellépni, mert fél a következményektől.) Ilyen hatóságoktól nem lehet elvárni, hogy a lakosságot a kormány részére megnyerjék. A parasztok nem akarnak fizetni, s a forradalmi mozgalomtól azt remélik, hogy különböző adómentességeket fog hozni a számukra. Az idők változásának a jele, hogy újabban a fogyasztási adó megváltására nézve folytatott egyezkedések igen rossz sikerrel járnak ; kényszert kell alkalmazni még olyan vidékeken is, ahol ezelőtt mindenki egyességet kötött. A jelentés írója szerint az ókonzervatívok, az uradalmi ügyészek, a jegyzők, az eladósodott kisbirtokosok és birtoktalan nemesek, a napidíjasok és iparosok mind egy követ fújnak, s ha ártalmatlanná akarnák őket tenni, — valamennyit be kellene osztani a katonai büntetőszázadokba. (156. V. P.) Német nyelvű másolat — Öht. eln. 1860. XI. 5105. A soproni országos ker. pénzügyigazgatóság ezt a jelentést másolatban okt. 4-én megküldte a helytartóság elnökének. Mellékelte a zalai megyehatóság egy jelentését is, amely szerint az adó behajtására alkalmazott kényszereszközök eredménytelenek maradnak, mert az árverésre bocsátott tárgyakat senki sem vásárolja meg. A nagykanizsai pénzügyi kerület igazgatója szerint az adóhátralékok megnövekedése a forradalmi pártnak tulajdonítható, és nem a fizetésképtelenségnek, hiszen a terményeket jól lehet értékesíteni. — A helytartóság elnöksége ezek után utasította Zala megye főnökét, hogy az adóhátralékok behajtásánál és az egyezkedési tárgyalásoknál egyrészt több körültekintéssel és mérséklettel, másrészt — kivált nyílt ellenszegülés esetében — teljes szigorral járjon el, s a szükséghez képest katonai karhatalmat is vegyen igénybe. Wolffnak, a zalaegerszegi pénzügyőri biztosnak viszont elrendelte, hogy részletesen nyilatkozzék a hivatalnokok megvesztegethetőségéről. Wolff október 27-i nyilatkozatában nem nevez meg személyeket, de részletesen elmondja, hogyan folyik a szolgabíróságokon az ügyek intézése. A szolgabíró pl. egy vagy két nyúl ellenében visszaadja a félnek elvett fegyverét (attól függően, hogy duplacsövű volt-e). A félre először ráordít, hogy megfélemlítse. Ez az irodában történik, utána a szolgabíró beviszi a felet a szobájába, megkérdezi, van-e jó bora eladó, rendel
