Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

98 1859 február 27. — Bogsán Pascu Fülöp járási főnök jelentése a lugosi kerületi főnöknek a bányavidéken a községi választások alkalmával szerzett tapasztalatairól, A bányavidék viszonyairól szólva, előbb rövid történeti visszapillantást vet az ottani helyzet alakulására. A bánáti bányavidék történetének első korszakában — ami egészen 1848/49-ig tartott — a közigazgatás, igazságszolgáltatás és a községi ügyek is a kincstári hivatalnokok kezébe voltak letéve. Ezek igen kevés tapasztalatról tettek tanúbizonyságot, amit az bizonyít, hogy a lakosság 1848-ban szinte teljes egészében a forradalomhoz csatlakozott. Ez szerinte nem következett volna be, ha a bányahivatalnokok, akik minden megyei és egyéb befolyástól mentesen igazgatták a területet, a lakosokban bizalmat tudtak volna ébreszteni a kormány iránt. Miután a császári csapatok visszafoglalták a vidéket és a bányahivatalnokok újból kezükbe vették a közigazgatást, igazságszolgáltatást és községi ügyeket, a lakosság még mindig nem volt mentes a forradalmi szellemtől. Járási hivatalának végleges megszervezésekor ezt minden községben tapasztalnia kellett. Arra volna szükség, hogy éreztessék a néppel a humánus osztrák törvényhozásból eredő jótéteményeket és tanúsítsanak vele szemben megfelelő jó bánásmódot, ami eddig nemigen történt meg. A járási hivatal megkísérelte, hogy megvédje a lakosságot a kincstári bányahivatalnokok, majd a vasúttársaság embereinek túlkapásaitól és nyomorgatásaitól. Ennek az lett a következménye, hogy a vasúttársaság emberei teljes haragjukkal a járási hivatal, s különösen a járási főnök személye ellen fordultak. Hosszú harcra volt szükség, amíg a hivatali rendeletek és intézkedések tiszteletben tartását ki tudta vívni. Most megvan a kellő egyetértés a vasúttársaság és a járási főnökség között, az előbbi emberei azonban nem nyugodtak addig, amíg meg nem szerezték maguknak a teljes befolyást a lakosság abszolút többségét alkotó munkásosztályra. Üldözni kezdték a munkásokat, különösen azokat, akik nem tűrték ellenszegülés nélkül a vasúttársaság hivatalnokainak önkényeskedését, elsősorban pedig azokat, akik ezek miatt a járási hivatalnál tettek panaszt. Az ilyen munkásokat elbocsátották és törölték a társláda kötelékéből, amelybe pedig sokuk húsz éven, sőt még hosszabb időn keresztül fizette be véres verejtékével megkeresett filléreit. Ilyen munkások minden községből jelentős számban jelentkeztek nála és kértek tőle segítséget. Ő kezdetben jegyzőkönyveket vétetett fel a panaszokról és ezeket a bányakapitányságnak küldte meg elintézés végett, később szóban utasította oda a munkásokat panaszaikkal. Arról, hogy ott mit intéztek ügyükben, nincs tudomása, azt azonban tudja, hogy a munkások még ma is elbocsátva és a társláda kötelékéből törölve vannak.