Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

ségéhez tartozó munkák elvégzését, a rendőrbiztosság azonban munkaadójuk panasza alapján letartóztatta és fogsággal büntette őket, mire azután alkalmazkodtak a rendhez. Ettől az időtől fogva a helybeli kalaposmestereknek a legcsekélyebb panaszuk sem volt legényeikre. Más városokban azonban, a mesterek közlése szerint, a legények még mindig megtartják társulati szabályaikat. így pl. Bauer helybeli kalaposmester Aradon felszabadult legény fiát néhány héttel ezelőtt Pestre vitte, hogy ott munkába álljon, de a pesti kalaposlegények a fiút csak akkor ismerték el legény társuknak, amikor öt forintot fizetett, s azt közösen eldorbézolták. Pesten állítólag minden Aradon felszabadult kalaposlegénnyel ez az eset. Az Aradon dolgozó kalaposlegények száma 14. Ezek havonként egyszer összejönnek az atyamesternél, aki a legényládát is őrzi, hogy a díjat befizessék. A havi hozzájárulásokból támogatják a beteg legényeket, amint az más céheknél is szokás. Másfajta összejöveteleket az ottani kalaposlegények nem tartanak. Semmi nyomát sem lelték annak, hogy Aradon a kalaposlegényeknek altörvényszéke lenne, vagy hogy más városok legény-társulataival leveleznének. A legények szállását szemmel tartja, és kötelezte az atyamestert, a többi kalaposmesterrel együtt, hogy jelentse neki, ha a legények részéről csak a legcsekélyebb visszásságot is tapasztalja. (53. pr. sz.) Német nyelvű e. t. - M. C. G. geh. Präs. 1857. 1262. 0 1858 június 5. — Debrecen A rendőrbiztosság jelentése a nagyváradi rendőrigazgatóságnak a kalaposlegények magaviseletéről. Az eddigi nyomozás nem derítette ki, hogy a kalaposlegények között valamiféle szövetkezés léteznék. A legényeket a szálláson is megfigyelték, de azok alapján, amik itteni összejöveteleiken elhangzottak, nem lehetett törvénytelen célok követését megállapítani. Az sem derült ki, hogy más városok legényeivel leveleznének. A mesterek részéről sem fordultak elő panaszok, pedig azok a legényeket — ha az inasok nincsenek kéznél — fa és vízhordásra, tűzrakásra s más effélékre is használják. A kalaposcéh elöljárója azt állítja, hogy 12—14 évvel ezelőtt Debrecenben is ismerték a regalisták és koleristák neve alatti társulatokat. Akkoriban egy becsetelenné nyilvánított mestert a legények pénzbüntetésre is ítéltek, azóta azonban nem észleltek semmi hasonló törekvést a legények részéről. Az ottani legények közt nincsenek külföldiek, németek sem, kizárólag magyarok és szlovákok. A helybeli mesterek csak közönséges árut készítenek, s olyan kevésbé ügyes és kevesebbet vándo-