Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)
„Végtére tudomásul megjegyzem, hogy Bánkuton az egész népség, öreg, fiatal, férfi és asszonyi nem a végrehajtás meggátolása miatt talpon volt, az indulat most is a legnagyobb fokon volt, mint Bánkuton áltáljában, minden eddigi végrehajtás próbálása alkalmával tapasztaltatott." (465. sz.) Magyar nyelvű e. t. — Nagyváradi ker. főisp. 1851. VI. B. 4159. A bánkutiak sehogyan sem akartak az ellenük hozott ítéletbe belenyugodni, legújabban felségfolyamodványt nyújtottak be s abban az ítélet megsemmisítését kérték. Geringer 1851 ápr. 22-én felszólította az aradi főtörvényszék elnökét, hasson oda az aradi megyefőnökkel egyetemben, hogy a végrehajtást a felségfolyamodvány elintézéséig függesszék fel. A folyamodókat ugyanis azzal fenyegették meg, hogy házaikból kiűzik őket, Geringer viszont úgy vélte, hogy ez az eljárás nem csak indokolatlan, hanem politikailag is helytelen volna. (Uo. 4925.) Egy hónappal később, máj. 24-én azonban ugyanő már azt közölte a nagyváradi ker. főispánnal, hogy a bánkutiak kérelme elutasíttatott, s ezért elrendelte, hogy a végrehajtás haladék nélkül foganatba veendő, annál is inkább, mert azt már 1846-ban, majd újból 1850-ben elrendelték, s csak a dohánykertészek tettleges ellenszegülése akadályozta meg. (Uo. 6580.) c) 1851 június 23. — Arad A megyefőnök jelentése a nagyváradi ker. főispánhoz a bánkutiak újabb ellenszegüléséről. Vegyes közigazgatási és törvénykezési bizottságot küldött Bánkúira, ,,a gyengébb végrehajtási módok megkisértésére". A küldöttség felvilágosításainak, intéseinek és oktatásainak azonban nem sikerült a lakosokat engedelmességre bírni. Nemcsak az elmarasztalt alperesek, „hanem az egybecsoportozott öszves község ismét tömegestől tettlegesen ellenszegült és a legfelsőbb rendelvénynek sikeresítését meggátolta". Ezért tekintélyes katonai karhatalom sürgős kirendelését kéri. (4062. sz.) Magyar nyelvű e. t. — Nagyváradi ker. főisp. 1851. VI. B. 4159. (8115.) A bánkutiak időközben újabb felségfolyamodványt nyújtottak be s ebben azt kérték, rendeltessék el hitelezőjük követelésének új felszámolása, továbbá, hogy az utóbbi nekik új fizetési határidőt szabjon és engedje meg az adósságnak részletekben való törlesztését. Az uralkodó okt. 10-én ezt a kérést is elutasította, megengedte azonban, hogy a bánkutiak részére — amennyiben a végrehajtásnak alávetik magukat — a kincstári dohánykertészetek valamelyikében lakhatás és megtelepedés biztosittassék. (Uo. 14655) Az országos pénzügyigazgatóság az Arad megyében fekvő Peregi-pusztát jelölte ki arra a célra, hogy ott a kérdéses 80 bánkuti dohánykertész családot elhelyezzék, ha a végrehajtásnak újabb ellenszegülés nélkül aláveti magát. Az illetékeseknek ezt azzal kellett a makacskodó bánkutiakkal közölniök, hogy e gondoskodás ,,újabb ok arra, hogy a törvényes végrehajtásnak engedelmeskedjenek és biztosan remélhető jobblétüket ne taszítsák el maguktól". (Uo. 16917.) A bánkutiakat azonban ez a gondoskodás sem hatotta meg: amikor a hatóság a végrehajtást megkísérelte, újabb ellenszegülés történt. A ker. főispán ezután a katonai parancsnoksághoz fordult, karhatalom kirendelése végett. (Uo. 1852. eln. 59.)
