Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

írást, melyben a gyalogok szerződése kiadása követeltetett", ő égettette el a kivett szerződést, ő íratta meg a helytartóhoz a folyamodást, ő küldött ki néhány embert a mappa kivételére, egyike volt a lázadás vezetőinek. Hat évi rabságra ítélték. Nemes Gál Istvánra „be van bizonyítva, hogy ő azon fellázadt tömegbe, mely a csendbiztost harmadik decemberben a városházához vitte, nemcsak benne volt, hanem annak élére állott, istent, elöljárókat szidalmazott, a csendbiztosra azt kiabálta, ki kell húzni, meg kell ölni, négy darabba kell vágni, azt ütő eszközzel megtámadta, a tiszttartónak pedig azt monda „te is oly huncfut vagy, mint gazdád, ha az nem volnál, puskád sem volna ; mit mi akarunk, annak még ma meg kell történnie" ...az erőszakoskodók közt leginkább nyughatatlankodott, nyolcadikban az elöljárók ellen ismét kikelt, azok helyett másokat tenni kívánt, azt monda, mintegy parancsolólag „inkább a városházát széthányatom, mintsem ily gaz elöljárók legyenek",,,. . .mint fő lázító... öt évi rabságra" ítéltetik. Badics Ferencet azért ítélték 3

/

4 évi rabságra, mert ellenállott a Badics Bálint házánál megkísérlett zálogolásnak, és istent káromolta. Az említetteken kívül a törvényszék a „lázadás" többi résztvevőjét is börtönbüntetésre ítélte. Magyar nyelvű másolat. G. 1851. 22001. (ad 22142.) A debreceni kerületi fötörvényszék 1851 nov. 29-én hozott ítéletével az előbbi ítéletet némileg módosította. így Gál István és Ifj. Czeller Mihály büntetését „befogaiásuk napjától számítandó s vasban közmunkán eltöltendő négy évekre" változtatta, mások büntetését, bűntényük „nagyobb beszámítás alá esvén", emelte, egyebekben a •megyei törvényszék ítéletét helybenhagyván, az iratokat oda „foganatszerzés végett" visszaküldte?* (Uo.) 52 1850 október 8. — Sátoraljaújhely Kapy István, Zemplén megye főnöke jelenti'a kassai katonai kerület miniszteri biztosának, hogy sikerült a majorsági telkesek és zsellérek, meg a Sárospataktól szőlőket bérlő községek ellenállását megtörnie. A királyhelmeci lakosok régtől fogva béreltek a leleszi konventtől majorsági földeket, s azok után kilencedet fizettek. Ezt az uradalom az elmúlt évben a forradalmi zavarok miatt nem követelte, amit rosszindulatú bujtogatok arra használtak fel, hogy a népet rávegyék a kilencednek ezidén való megtagadására. Azt a híresztelést is terjesztették, hogy a császár az előző kormánybiztost azért mozdította el állásából, 35 A Szabolcs megyei Bököny községben is történtek a „zsellérek" részéről „földfoglalások", vagyis a parasztok olyan földeknek, amelyeket a közbirtokosok (és a járásbíró) majorságiaknak jelentettek ki, teljes termését maguknak tartották meg és ennek fejében szolgálni sem voltak hajlandók. (Nagyváradi ker. főisp. 1851. VIII. A. 6348.)