Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

c) 1850 december 22. — Turócszentmárton Gróf Pongrdcz Arnold, Turóc megye kormánybiztosának jelentése a pozsonyi katonai ker. parancsnoksághoz a nyugtalankodó községek ellen tett intézkedésekről. Minthogy megyéjének néhány lázító által felizgatott községei különböző kérvényeket nyújtottak be a hatóságokhoz, szükségesnek tartotta, hogy e lazítások ügyében szigorú vizsgálatot tartson. Ezért csendőrök kiküldését kérte az elégedetlen községekbe : Mosócra, Blatnicára, Necpálra, Szucsánba, Styavnicskára és Podhrágyba, hogy e községek valamennyi iratát foglalják le és elöljáróikat vezessék elébe. A csendőrség teljesítette e kívánságot. Egyszerre és együttesen elővezették valamennyi elöljárót, s átadták a jegyzőknél és bíráknál talált iratokat. Az elöljárók azt vallották, hogy Jeszenszky János törvényszéki jegyző a meghatalmazottjuk, ő a különböző kérvények szerzője, amelyekben a hivatalnokok s főképpen Pongrácz ellen panaszkodnak. A mosóci iratok között volt egy Jeszenszky tulajdonába tartozó iratcsomó, benne többek között a szlovák szabadcsapat tisztjeinek a nevére kiállított fegyverviselési engedélyek. (Jeszenszky százados volt a szabadcsapatban.) Ezeket a csendőrség elkobozta. Ha erélyes rendszabályokkal véget nem vetnek e néplázításnak, a parasztok szörnyű kihágásokat fognak elkövetni a volt földesurak ellen. A lázítók minden befolyásukat fel fogják használni, hogy a kormányszerveket befeketítsék, hiszen Bécsben is vannak barátaik, s innen van az is, hogy az ő (Pongrácz) legbizalmasabb felterjesztéseinek tartalmáról is értesülni szoktak. Állításainak alátámasztására másolatban mellékel néhány a községektől elkobzott iratot.

30 (2969. sz.) Német nyelvű e. t. - GG. 1851. 342. (76.) A belügyminisztérium vizsgálatot rendelt a panaszos Túróc megyei községek ügyében.A vizsgálat során kitűnt, hogy a panasziratokat Jeszenszky fogalmazta. Még ezt megelőzőleg letartóztatták a necpáli bírót, mert a lakosokat rávette, hogy állataikat az uradalmi legelőre hajtsák, amit pedig bírói ítélet tiltott. Most a styavnicskai bírót börtönözték be, mert állítólag hamisan esküdött. A község ellenszegült e rendszabálynak, úgy hogy a csendőrségnek kellett közbelépnie. (GG. 1851. 342.) Ezt a vizsgálatot a csendőrség Pongrácz gróffal egyetértésben folytatta le, s ez nem növelte a kormánybiztos népszerűségét: a túrócszentmártoni csendőrszázad 1851 január utolsó hetében azt jelentette a katonai ker. parancsnokságnak, hogy a parasztok elfogultsággal vádolják Pongrácz grófot, s azzal, hogy a földesurak érdekeit képviseli. (Uo.) 30 E másolatok Pongrácz jelentése mellett feküsznek. Kitűnik belőlük, hogy a szlovák nemzeti mozgalom hívei a közigazgatás átszervezésével kapcsolatban elsősorban állások és befolyás szerzésére törekedtek, igyekeztek a magyarokat az állami hivatalokból kiszorítani, úrbéri kérdésekben pedig a szlovák parasztság érdekeit képviselték a földesurakkal szemben. (E mozgalom korábbi történetére lásd Steier Lajos i. m.)