Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849–1867 : Iratok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 6. 1959)

böző fenyegetésekkel és túlkapásokkal veszélyeztetik a magánosok, sőt az állam vagyonát is. Földigényük alapjaként bizonyos okmányokat jelölnek meg, amelyek valódiságához komoly kétely fér. Az a tény, hogy a parasztok az okmányokat, amelyekre hivatkoznak, sok helyen felszólításra sem hajlandók felmutatni, még csak növeli a gyanút. A hamis okmányok nyilván olyan egyénektől erednek, akik abból akarnak hasznot húzni, hogy a társadalmat a vagyonbiztonság veszélyeztetésével nyugtalanít j ák. A megyefőnökök kobozzák el a kétes okmányokat a parasztoktól vagy községektől s adják át az illetékes jogügyi hatóságnak, hogy az megállapítsa valódiságukat s bűnügyi eljárást indítson a hamis okmányok készítői és készíttetői ellen. (143. sz.) Német nyelvű másolat. - GG. 1850. 342. (92.) b) 1850 július 18. — Ungvár Both Miklós kincstári uradalmi ügyész jelenti az ungvári ker. főispánnak, hogy az uradalom lakosságát lefegyverezték, és hogy a nép vonakodik az uradalomnak — akár pénzért is — szolgálatokat teljesíteni. Az ungvári kincstári uradalom területén végrehajtották a katonai parancsnokság lefegyverzési parancsát, a rejtegetett fegyvereket katonai karhatalommal elkobozták, a rejtegetők közül többet a kassai katonai törvényszék elébe állítottak. Utasította az uradalmi vadőröket, hogy minden vadorzót fegyverviselési engedélyének felmutatására szólítsanak fel, s aki ilyennel nem rendelkezik, azt jelentsék fel az ungvári katonai parancsnokságon. A továbbiakban arról számol be, hogy Paszika községben vizsgálatot tartott Homicskó plébános ellen. A kihallgatott tanúk közül többen azt vallották, hogy a plébános tavasszal elkérte a község pecsétjét egy folyamodványhoz, amelyet ő a vidék lakossága nevében szerkesztett. Ebben állítólag a nép adóterheinek könnyítését és földállományának növelését kérte. Egyik vasmunkás azt is előadta, hogy Homicskó a szénégetők számára is szerkesztett panasziratot a vasgyári tisztviselők ellen. Kihallgatta a kincstári hámor tisztviselőit is arra vonatkozóan, hogy a parasztok valóban megtagadják-e a munkálatokat, még készpénzfizetés ellenében is. Szerintük a „végzetes" 1849-es esztendőben a környék lakossága már magasabb árakért, sőt előleg ellenében sem készített faszenet, s ennek következtében a hámor 1849 decemberében leállt és egészen 1850 májusáig — a kincstár tetemes kárára — nem működött. A tisztviselők felsőbb helyről katonai karhatalmat kértek a makacskodó parasztok ellen. Végre Vajda János főszolgabíró erélyes intézkedéseinek