Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

jogtalan birtokbavétele, általában mások tulajdonának háborgatása vagy jogainak megsértése, nem' nemes személy elleni hatalmaskodás stb. Pereinkben a violentia, potentia, hatalmaskodás kifejezéseken általában ilyen kisebb hatalmaskodás értendő. Poena violentiae : ugyanaz vagy annak büntetése. Violens : jogsértő, kisebb hatalmaskodás elkövetője. Visitatio b. Mariae virginis, 1. Sarlós Boldogasszony. Vitális mart., 1. Vid napja. Vivum documentum: tanú. Vivum homagium, 1. élődíj. Vízkereszt, Epiphania (Három királyok) : január 6. Vízmester : a vízi molnárok céhmestere. Mint a céhmesterek általában, a céhen belül rendészeti és bírói feladatokat látott el. A céh elöljáróival (s céhen kívüli bírótársakkal) együtt ítélőszéket is tartott, amelytől — földesúri birtokon — az úriszékhez lehetett fellebbezni. A pápai uradalom úriszéki peranyagában több olyan ügy szerepel, melyekben alsó fokon a vízmester széke járt el. Vlah (vlach, valach, oláh, ihos ember stb.) : a jobbágytársadalom pásztorkodással, főleg juhtenyésztéssel foglalkozó rétege, mely az ország hegyes, erdős vidékein nagy tömegekben élt. Az egykorú szövegekben, pereinkben is, gyakran szerepel a vlahok magyar neve : „oláh", mely tehát nem népnév, hanem foglalkozás, a pásztorkodó életmód — korábban a költözködő pásztorkodás — megjelölése. (A közölt peranyagban, mely Erdélyre nem terjed ki, a vlahok különféle szláv népelemek, rutének, délszlávok stb.) — A vlahok gazdasági, társadalmi helyzetét, az ún. vlah-jog szabályozta : a földművelő jobbágyoktól eltérőleg a vlahok nem adtak tizedet, kilencedet, nem robotoltak, csupán a „vlach-adó"val tartoztak, állataik, juhaik huszadával vagy ötvenedével. Az olyan „juhos emberek" azonban, akik a juhtenyésztés mellett jobbágy-földet is műveltek, rendszerint már nem vlah-jogú pásztorok, hanem juhaik után jobbágyi módra megadták a dézsmát az úrnak, az egyháznak. Sok faluban parasztok és vlahok egymás mellett éltek ; ilyenkor gyakori volt a viszály a két fél között a legelő használata miatt. Vorgeher, 1. forger. Werbőczi, 1. Tripartitum. Zsellér, zsellérhely. Zsellérnek (inquilinus) nevezik a feudális nagybirtokon élő jobbágyságnak azt a jelentős részét, melynek házához, udvarához nincs mezőgazdasági külsősége. Tekintélyes részük „más háta mögött élő" (subinquüinus), azaz még háza sincs, hanem a földesúr udvarában, majorságában vagy a tehetősebb jobbágyok gazdaságában napszámért, bérmunkásként dolgozik. A zsellérek közé sorolják az ún. „gyalogszeres jobbágyokat" is, akik igásállataikat valami okból elveszítvén, a jobbágy helyükhöz tartozó földeket nem tudják többé megművelni. — A házas zsellérek házuk után némi censust (1. ott) fizettek az úrnak, s ezenfelül évi 18 nap kézirobottal: szénagyűjtéssel, favágással, levélhordással stb. tartoztak. A hazátlan zselléreknek évente 12 nap kézirobotot kellett teljesíteniük.