Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZ

bírságolja.

9 Felülvizsgálja a hegymester székének ítélkezését is, s amikor úgy találja, hogy az feladatát nem jól látja el, működését felfüggesztve elrendeli, hogy a jövőben a szőlőpereket Munkács város széke előtt kell indítani, ahonnan fellebbezésnek van helye az úr székéhez.

10 Az úriszék ítélete mind a fellebbezett, mind az előtte indult perekben végleges, további appellációt Munkácson sem engedélyeznek. 1679-ben pl. egy nemes származású alperes megpróbálja a marasztaló úriszéki ítéletet — a földesúri jogszolgáltatás régi szokásaira hivatkozva — a magistratushoz, Báthory Zsófia személyéhez appellálni, a bírák azonban, minthogy ilyen szokás előttük ismeretlen, a fellebbezést elutasítják.

11 Helyi színnek látszik, hogy a felek itt gyakran élnek perújítással. Az alsó fórumok ítéleteinek megváltoztatását is előfordul, hogy nem fellebbezéssel, hanem ilyen úton igyekeznek elérni. Minthogy ezt az úriszék az uradalom szokásjogától eltérőnek találja, 1654-ben elvi határozatban mondja ki, hogy a perújítás igényét az ítélet kihirdetése után azonnal be kell jelenteni, s a nóvum ügyében 15 napon belül — nem, mint eddig szokásban volt, akár egy év után — el kell járni; egyébként a kimondott ítélet érvényben marad s végrehajtandó.

12 A perújítási engedélyt a szokott módon a földesúrtól kell kérni. Közölt pereinknek, melyek az 1646—1686. évkort fogják át, mintegy a fele bűnügy, a másik felének túlnyomó része polgári kereset, az úrbéri perek száma elenyésző. A másik Rákóczi-uradalomhoz, Makovicához hasonlítva,

13 lényegesen kevesebb a főbenjáró per, az amott gyakori házfelverés, útonállás, rablás stb. itt ritkábban fordul elő. Ennek megfelelően az ítéletek is enyhébbek : a halálbüntetés vagy annak exasperatioval, kivégzés előtti tortúrával súlyosbítása közel sem olyan megszokott, mint Zborón. A polgári perek tárgyaiban más úriszékek anyagához képest lényeges eltérés nincs. Itt legfeljebb az idegen nemesek által Rákóczi-birtokra szökött jobbágyaik visszakövetelése iránt benyújtott keresetek kívánnak említést. A közlésünk forrásául szolgáló perkötet az Országos Levéltárban, a magyar udvari kamara levéltárának „Miscellanea No. 12. Urbarialia, fasc. 1." jelzetű iratcsomójában található, s a ,,[Protocollum] ab anno 1645 usque 1687." címet viseli. Az eredetileg külön füzetekből álló jegyzőkönyveket később foglalták kötetbe, az összefűzés azonban nem pontos időrendben történt, a közölt perek után tehát a megfelelő lapszámot mindig jelölnünk kellett. A kötet idők folyamán megcsonkult, fedőtáblája, első ós utolsó lapjai elvesztek. -— A jegyzőkönyvek eredeti fogalmazványok (aláírás és pecsételés nélkül). Szövegezésük a szokott jegyzőkönyv-formánál szűkszavúbb : gyakran csak a tárgy rövid megjelölését és az ítéletet, vagy éppen csak az utóbbit tartalmazzák. 9 L. a 4. jegyzetben említett perkötet 161. 1. bejegyzett (1683. júl. 1-én kelt) ítéletet. 10 L. az 557. sz. pert. 11 L. a 4. jegyzetben említett perkötet 78v—84v. 1. feljegyzett pert. 12 L. uo. 42. 1. 13 A szintén a Rákócziak birtokában volt lednici uradalom fennmaradt csekély úriszéki anyaga (1. kiadványunk XV. fejezetét) összehasonlítási alapnak nem elegendő. 60 Úriszék