Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZ

négyszer. Kötelesek itt mindenfajta perben, polgári ügyekben éppen úgy, mint főbenjáró ügyekben igazságot szolgáltatni, és a hozott ítéleteket 15 napon belül — saját hatáskörükben — végrehajtani. Kivételt egyedül az uradalom határaival kapcsolatos perek képeznek, melyekben a döntést az urak maguknak tartották fenn. Az úriszéken a két tiszttartón kívül jelen kell lennie egy vagy két szolgabírónak, néhány megyei esküdtnek, továbbá a két uraság „két-két főember szolgájának". Szigorúan utasítják udvarbíráikat, hogy az érdekelt feleket idejében értesítsék az ítélkezés időpontjáról, és maguk is jól felkészüljenek az úriszékre. Ha valamelyik udvarbíró a fentiek ellen vétene, esetenként 100—100 forint bírságot fizet. Maguk az urak a törvény ilyen folyását semmiben sem gátolják, sőt abba „semmi szín alatt" bele nem avatkoznak. — E megállapodással a két földesúr a jogszolgáltatást kibocsátotta a kezéből, a magistratusi jogkör gyakorlását udvarbíráira bízta, s az úriszéket — egészen szokatlan mértékben — függetlenítette az uraságtól.

5 Ha az utasítást a gyakorlattal összevetjük, megállapítható, hogy azt lényegében betartották. Az úriszéket a két udvarbíró hívta össze kántoronként vagy a szükséglet szerint ;

6 az ítélkezésben résztvett rajtuk kívül egy-két megyei szolgabíró (alispán soha), néhány esküdt és az uradalomból a két uraság egy-két officialisa.

7 Külön meghívott, jogban jártas személyekkel csak az 1650-es évektől találkozunk,

8 falusi vagy városi bírákkal és esküdtekkel, soltészokkal pedig csak az 1660-as évektől. Az elnöki tisztet — a korszakunk végén talált néhány esettől eltekintve — nem az udvarbírák, hanem a megyei kiküldöttek (rendszerint egy Sáros megyei szolgabíró) látják el, ami kiemeli a vármegye súlyát az ítélkezésben. — Az úriszék által hozott ítéletek teljes jogerővel bírtak : az ügy továbbvitelének, illetőleg perorvoslatnak (az ur kegyelméhez folyamodáson kívül) anyagunkban nyoma sincs, sőt két főbenjáró ítélet után az van bejegyezve, hogy azokat, meg sem várva a szabályszerű harmadnapot, már az ítélet meghozatala utáni napon végrehajtották.

9 Ez arra vall, hogy itt még a kegyelemkérés lehetősége is kisebb, mint más uriszékek gyakorlatában. 5 Más uradalmakban éppen ellenkező a gyakorlat. Néhol a főbenjáró ügyekre vonatkozóan az udvarbírónak előzetes utasítást is kellett kérnie az úrtól. L. pl. a balázsfalvi udvarbíró utasítását, uo. VI. (1899.) évf. 262. 1. 6 Egészen ritka esetben a két udvarbíró külön is hívott össze úriszéket ; pl. 1638. jún. 14-én a fejedelem-, 15-én az árvák törvénye ült össze Zborón, de a bíróság összetétele mindkét esetben teljesen azonos volt (1. az 516. és 517. sz. pereket). Később Rákóczi László néhányszor saját várában, Sárosban tartott külön úriszéket, így pl. 1661-ben. L. a 2. jegyzetben említett perkötet 519. 1. 7 A megyei hites személyek száma rendszerint 3 vagy 4, olykor azonban csak 2. A két udvarbíró mindig jelen van az üléseken, viszont ritka az olyan tárgyalás, melyen a két uraság részéről — az egyezség szerint — még külön főszolgák (porkoláb, számvevő stb.) is részt vesznek. 8 Számuk később is kicsiny, hiszen ezen a vidéken a nemesség is kevés ; itt nehéz lett volna annyi nemesi bírót találni, mint pl. Lánzséron. A meghívott bírák között sűrűn szerepelnek Bártfa város hites jegyzője és esküdt polgárai. 0 Az elsőre vonatkozó bejegyzés: „Sequenti die, scilicet 5. Novembris anni 1636. administrata est executio ... capite plexus est. Coram me Michaele Bano, iurato sedis comitatus Saaros." — A második ügyben a halálos ítélet 1644. dec. 16-án kelt és a feljegyzés szerint „Anno 1644. die 17. Decembris Kaczur Jankó néggyé vágattatott, Boroscziak Stephan kerékbe törettetett." L. a 2. jegyzetben említett perkötet 36. és 157. 1.