Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKNYUGATI ORSZÁGRÉSZ

ságos parancsolatokat adnak ki stb. Mindezeket, ha perekkel állanak kapcsolatban, az úriszék tiszteletben tartja. Egyébként a kommisszáriusok a jogszolgáltatásban nem vesznek részt : ha az eléjük terjesztett ügyek között az úriszék hatáskörébe tartozók fordulnak elő, azokat oda teszik át, s kétségtelenül megállapítható, hogy fellebbezési fórumként sem szerepelnek.

3 A közölt úriszéki iratok, bár a perjegyzőkönyvek itt csak az ítéleteket örökítették meg, színes, változatos adatokon át mutatják a vidék életét, az egykorú földesúri jogszolgáltatást a XVII. század végének zűrzavaros korszakában. Mint pereinkből látható, a földesúri hatóságok törekvésének megfelelően, a garamszentbenedeki prefektusoknak is legfőbb gondja volt a népet „békességben", „jámborságban" tartani.

4 A legszigorúbban büntetett tehát az úriszók minden olyan esetet, mely alkalmasnak látszott az úr, illetőleg magistratusa tekintélyének kisebbítésére vagy éppen lejáratására és a földesúr szempontjai szerint értelmezett „jó rend" megbontására. Különösen szigorúan büntetik a káromkodást, az isten és a földesúr elleni szitkozódást, de keményen járnak el az egymást szidalmazó vagy becsmérlő jobbágyok és feleségeik ellen, olyan esetekben is, amikor testvérek civódnak egymás között. Ez szintén azt a célt szolgálta, hogy a jobbágyok egyre növekvő ellenállását megfékezzék, és a nép között „csendességet" teremtsenek. Feltűnő viszont például, hogy paráznaság címén — más uradalmak úriszókeihez viszonyítva — enyhe büntetéseket szabnak ki, s a halálos ítélet egészen ritka. A közölt perekben szereplő helységek közül a garamszentbenedeki uradalomhoz tartoztak a volt Bars megyei Csiffár (Cifáre), Damásd (később Garam damásd — Domasa), Felsőapáti (Horné Opatovce), Kovácsi (később Garamkovácsi— Kozárovce), Nagyvezekény (Vefkó Vozokany), Orovnica (később Oromfalu — Orovnica), Peszór (Psiare), Szentbenedek (később Garamszentbenedek — Sváty Benadik), Valkóc (Valkovce) ; a volt Hont megyei Alsó- és Felsőnyék (később Ipoly nyék — Vinica), Németi (később Hontnómeti — Hontianske Nemce) és Szebeléb (Sebechleby). A szövegekben előforduló, Esztergom-kerületi birtokok közül Esztergom (ma Komárom) megyéhez tartoznak Ebszőny (ma puszta Tokod határában), Epöl, Kesztölc, Mogyorós (Mogyorósbánya), Tát ós Tokod ; Hont (ma Pest) megyéhez pedig Dávidróve (ma puszta Letkós határában), Letkés, Szob és Tölgyes (Ipolytölgyes). Esztergom megye területén feküdtek ós ma Csehszlovákiához tartoznak Ebed (Obid), Kicsind (Malá nad Hronom), Kistata (ma puszta Kőhídgyarmat—Kamenny, Most határában), Kisújfalu (Nová Vieska), Kőhídgyarmat (Kamenny Most), Leánd (ma puszta Bény — Bína határában) és Páld (Pavlová). Hont megye területén feküdtek s ugyancsak Csehszlovákia területéhez tartoznak Helemba (Chfaba) és Kiskeszi (később Ipolykiskeszi — Maié Kosihy) helységek. A peres iratok fogalmazványokban maradtak fenn. Az úriszék nótáriusa a tárgyaláson feljegyzéseket készített a tárgysorozaton szereplő perek lefolyásáról, és ezek alapján utólag fogalmazta meg az ülés jegyzőkönyvét. Ezért viszonylag kevés — legalább is az általunk használt iratokban — a belejavítás, betoldás. Ezek egy része is idegen kéztől származik, ami azt bizonyítja, hogy a fogalmazványokat felülvizsgálták. Aláírás és pecsét egyetlen jegyzőkönyvben 3 L. a „Series supplicationum subditorum v. Capituli Strigoniensis S. Benedicti de iuxta Gron in anno 1671 delegatis commissariis porrectarum, super iisdemque datarum resolutionum" című jegyzőkönyvet. Esztergomi kápt. m. lta, Capsa eccl. 25 faso. 5. no. 18. 4 L. pl. a 488. sz. pert.