Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

ÉSZAKNYUGATI ORSZÁGRÉSZ

érintkezésbe lépett Berencs összes birtokosaival, és közösen megalakították a perünkben eljárt bíróságot.

2 Ez forma szerint úriszék: a földesurak hívták össze, ők a felperesek, s közülük egyesek személyesen, mások képviselőjük útján a bíróság tagjai között is helyet foglalnak. Minthogy azonban a főbenjáró ügyekben illetékes úriszéknél elengedhetetlen megyei hites személyek a tárgyaláson nincsenek jelen,

3 a bíróság az udvari körök kívánsága szerint alkalmilag létrehozott rendkívüli fórumnak : a XVII. században meghonosított törvénytelen „iudicium delegatum"-ok egy változatának is tekinthető.

4 A perben a bíróság tárgyalásának már említett székhelyén, Szobotiston (Ószombat—Sobotiste), valamint Szenice (Szenic—Senica) mezővároson és Turolukán (Turréte — Turá Luká) kívül még Berencs (Berencs várai ja — Podbranc) és Bukóc (Berencsbukóc — Bukovec pri Brezovej) Nyitra megyei, ma Csehszlovákiához tartozó helységek szerepelnek. A per két eredeti, a bírák által aláírt és megpecsételt példányban ismeretes. A közlésünk alapjául szolgáló perjegyzőkönyv a birtokos családok részére készült a Majthényi családnak az Országos Levéltárban elhelyezett levéltárában „fasc. L. no. 116." jelzet alatt található keltezetlen szöveg. A másik jegyzőkönyv, a királyi fiscus számára készült példány, ugyancsak az Orsz. Le véltárban, a magyar udvari kancellária levéltárában „Litterae Consilii Locumtenentialis 1731. No. 51." jelzet alatt van elhelyezve.

5 Az utóbbiból kitűnik a tárgyalás napja: 1672 szeptember 5. A két példányt nem ugyanaz a személy fogalmazta, így azok nem szószerint, csak tartalmilag egyeznek. 3 L. a közölt per jegyzőkönyvnek a kancellária levétárában fennmaradt példányából a bevezető sorokat. (Jelzetét stb. 1. fent, a bevezetés végén.) 3 A bírák között csak egyetlen megyei funkcionárius szerepel, Tersztyánszky György Trencsén megyei alispán, aki azonban az uradalom egyik közbirtokosa s így, a többi compossessorhoz hasonlóan, bizonyára ebben a minőségében van jelen. A bűnügyekben ítélkező úriszéken a vármegyét különben is több, de legalább két személy (a legale testimonium) szokta képviselni. (Korszakunkban ilyen nagy ügyben néha 2—3 szomszédos megye alispánja s 10—12 szolgabíró, esküdt és táblabíró is részt vesz az úriszéken. L. pl. a 391. sz. pert s annak 16. jegyzetét.) 4 Hogy a bíróságot delegáló udvari hatóságok az ügynek milyen jelentőséget tulajdonítottak, azt a perünkben főszerepet játszó Krman Dániel turolukai lelkész hasonló nevű fia ellen 1731-ben indult felségsértési per is mutathatja. Az utóbbinak — a zendülés után 60 évvel — felróják, hogy veszedelmes természetét „rebellis atyjától" örökölte, sőt azzal is megvádolják, hogy az 1672. évi eseményekben, bár akkor még csak 9 éves volt, felbujtó szerepet játszott. L. Szimonidesz Lajos: Kermann Dániel ev. püspök főbenjáró pere. Ruzomberok (Rózsahegy) 1940. 35., 37—39. 1. 6 Utolsó oldalát fény képmásolatban közli Szimonidesz: i. m. 3. sz. mell.