Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
DUNÁNTÚL
terminológiai változással járt: míg ugyanis az előbbit a szalónaki perjegyzőkönyvek — a sáfárságok bírói székéhez hasonlóan — rendesen ugyancsak kántor"-nak, kántortörvény"-nek nevezik 19 , s a megyei tagok részvételével ülésező földesúri bíróságot mindig ,,úr széké"-nek mondják, addig az 1650-es évektől, az előbbi forma eltűnésétől, annak elnevezését az utóbbira is átviszik, s ettől kezdve a „kántortörvóny" kifejezést a szabályszeiű összetételű úriszékkel kapcsolatban is használják. 20 A szalónaki úriszék minőiét formája végleges, jogerős ítéleteket hoz, tőlük további fellebbezés vagy felfolyamodás nem lehetséges. 21 A földesúrhoz — a számára fenntartott döntéseket kivéve — azért nem, mert a törvényben jelen levő udvarbíró az úr személyét képviseli, a vármegyéhez pedig azért, mert ez az uraság „szabad ispánságának" megsértését jelentené. A szalónaki peranyagban, más úriszékek irataihoz hasonlóan, egyetlen olyan ügyet sem találtunk, melyet revízió végett tovább terjesztettek volna, viszont két olyan eset is előfordul, amikor ilyen irányú kérelmet — a szokásra hivatkozva — elutasítottak 22 Kétségtelenül megvolt azonban itt is, az általános gyakorlatnak megfelelően, a földesúr kegyelmezési joga. 23 A szalónaki jegyzőkönyvekből közölt (az 1582—1651 évkort felölelő) pereink a földesúri bíráskodásnak a fentiekben ismertetett valamennyi szervét, fokozatát és formáját bemutatják, a falu színén indult ügyektől a tartományok kántorán, illetőleg az úriszéken tárgyalt perekig. Az utóbbiak különböző típusait, az elmondottak alapján, nem különböztetjük meg egymástól : a regesztákban, jegyzetekben s a szövegközi bejegyzéseknél az úriszók mindkét formáját úriszéknek, az egy vagy több tartomány részére tartott földesúri bíróságot egyformán kántortörvénynek nevezzük. Hogy közülük esetenkint melyik típusról van szó, azt a bíróság összetételére vonatkozó, az 1. sz. jegyzetekben közölt adatok mutatják. Tárgyát tekintve, a szalónaki peranyag nagyrészt úrbéri természetű s engedetlenség címén indult ügyeket tartalmaz. Az uradalomban már a XVI. század végén egész faluk tagadják meg a robotot. Bár a jobbágyság mozgalma nem látszik szervezettnek, a munkamegtagadás az uradalom csaknem összes törvényt inkább elfogadnák a kántor elé állított jobbágyok. (L. a 11. jegyzetben id. sorozat 11. sz. iratát.) A század vége felé az udvarbírói utasításokba is belefoglalják, hogy az udvarbíró törvényén ,,nemes vármegye bírájának és esküttjének jelen kell lenni". (L. a szalónaki és rohonci tiszttartók 1686. évi instrukciójának 11. pontját: uo. Instrukciók, 315. sz.) 19 Ritkán az „uram ü Naga széke" megjelölés is előfordul. (L. pl. az udvarbíró által 1584. dec. 14-én Szalónakon megyei kiküldöttek nélkül tartott kántor jegyzőkönyvét : a 12. jegyzetben idézett helyen, dátum alatt, 7. 1.) 20 L. a 78. sz. alatt teljes szövegében közölt perjegyzőkönyv bevezető és más, ide vonatkozó részeit. A 76. sz. a. közölt szövegben is úgy kántornak, mint úriszéknek nevezik az eljáró fórumot. Nem kétséges viszont, hogy ekkor már az úr székét is kántoronként hívták össze. 21 Az a főbenjáró ítélet sem fellebbezhető, melyet megyei tagok nélkül tárgyaló úriszék hoz ; az ítélet végrehajtása azonban az úr szabad akaratában áll. (L. a 12. sz. pert.) 22 Mindkét ítélet 1603-ban kelt. Egyik esetben a magán vádlót utasítják el; indokolása: „Liber magistratus lévén eö nagysága, inneid az eö Naga székiről nem transmittalni sehova". A másik ítéletet a vádlott appellálja Vas megye törvényszékéhez. Nem teszik át, ,,quia nunquam consuetudo fűit ex sede domini terrestris transmissas ullas causas fuisse". (Uo. C. IX. Űriszéki iratok, Körmend. 1582—1609. évi jegyzőkönyv 103. és 126. 1.) 23 L. pl. a 12. és 18. sz. pereket. 5 Űriszék
