Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
DUNÁNTÚL
ez A-t magát es annyát igen vemen, azzall sem elegeduen, hanem magában ell végezet gonoz szanzandekbulZ ez A hűteős feleseget, Magdát, mely ezen I leanja volt, mellőle hatalmasul ell foghuan ell vitte, es mind ez wdeötüll foghuan ez mai napiglan maganall tartja, in praeiudicium valde magnum A. Kjuannya annak okaert azon A, hogy á föllyűll megh neuezet I mind maga ez A es annja veresegejerí kűleőn kűleőn megh bűntettessek, et insuper felesege kezéhez adattassefc. Hogy hatalmasul penigh megh foghuan ell vitte, azertis conuincaltassek, az melirűl seorsim et singillatim teőruent var. I pro se personaliter dicit : Hogy miuell ä leanjat az ura gonoszul tartotta, szitta, verte, nem ugy tartotta, mint ember feleseget tartanj szokta, seött hazatull elis wzte, eő mint attja mondotta leanjanak, hogy mennjen az eő hazahoz es legjen ott, ha az ura tartanj nem akarja. c Az vereseget penigh nem tagadgja, azertt hogy ä vejnek az annja fűttjet hant az orra ala, es toluaynak mondotta. Azt sem tagadgja, hogy az A feőldere ment, es az leanjatis el nem vitte volna. Procurator A protestatur de confessatis ipsius I, es mlnthogj semminemeő reszet az actionak nem tagadgja, hanem pro tribunali nyluan vallja, c annakokaert az A az actionak minden részej szerent tőruent var. Mert ha mj praetensioja á vey avagy annja ellen lett volna, azt via iuris keölleott volna kőuetnj, es nem kezeuell igazat vennj rajtok. c Petit ut supra. Deliberatum est. Miuelhogy az I az factumot, úgymint ä vereseget maga coram tribunali fatealta, aduan neminemeó okajt, melynek de iure regni semmi hele nem lehet, quia nemo sibi iudex, azert az A-knak veresegejert conuincaltatik az I mind az ketteö ellen seorsim et singillatim in fl. 40 Hung., melynek kett reze az dominus magistratuse mint feöbiroje, harmad reze penigh az parsoke. Az feleseget penigh az iffju legennek tartozik megh adnj, es az urais tiztesseghben tartanj, mellyet ha nem chjelekednek, es tiztessegessen nem tartana, es uduarbiro vram eleiben valami panaz menne, eő keglme annak erdeme szerent büntesse megh érette. Uo. 65v—66. I. e Az eredetiben itt kettőspont van.
