Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

I SZALÓNAKI URADALOM E váruradalom az egyik legnagyobb összefüggő birtoktest volt a Batthyány család hatalmas latifundiumai között. Első földesura a családból, Batthyány Ferenc horvát bán, 1527-ben nyerte el királyi adományként, de a Mohács utáni zűrzavaros viszonyok miatt véglegesen csak 1544-ben vehette birtokába. Ettől kezdve Szalónak évszázadokon keresztül a Battbyányvagyonhoz tartozott, melynek állományát a család az ország három részre szakadása, a török uralom alá került területek kiesése ellenére is jelentősen meg íudta növelni. Maga a szalónaki uradalom 1576-ban 37 kisebb-nagyobb helységet egyesített, összesen 1670 jobbágycsaláddal,

1 tehát csak ebben az egy uradalomban több mint 8000 lélek állott a hatalmas nagybirtokos dinasztia uralma alatt. A Szalónakhoz tartozó községek mind Vas megyében feküdtek. Az uradalom — pereinkben előforduló — helységei közül ma Cák, Csatár (Felsőcsatár), Nagynarda (Narda), Perenye ós Velem feküsznek Magyarország területén, valamint Péterfa (Szentpéterfa), mely ugyan a monyorókereki vár faluja volt, de minthogy a szalónaki úriszók előtt péterfai jobbágyok ügyei is szerepnek, e helységet szintén meg kell itt említenünk. —• Az uradalom többi, előforduló községei ma mind Ausztriához tartoznak. Ezek : Alhó (Markt Allhau), Barátmajor (Mönchmeierhof), Bolffa (Wolfau), Cseke (később Csejke — Eisenberg), Csém (Schandorf). Dombró másként Polyánc (később Polányfalva—-Podler), Drumoly (Drumling), Grafenschacht másként Grobensak (Grafenschachen), Hodász (később óhodász és Városhodász — Althodis ós Markt Neuhodis), Incéd (Dürnbach), Kethely (később Felsőkethely — Neumarkt am Tauchental), Kisszentmihály (Kleinpetersdorf), Kulcsárfalu (Allersdorf), Lipótfa (Loipersdorf), Merem (Miedlingsdorf), Nagycsajta (Schachendorf), Nagy szent mihály vagy Németszentmihály (Grosspetersdorf), Neustift (később Lapincsujtelek — Neustift an der Lafnitz), Neustift (később Szalónak új telek — Neustift bei Schlaining), ószalónak (Altschlaining), Óvár (Burg), Pöszöny (Badersdorf), Pursbach másként Pusok (később Őribükkösd — Buchschachen), Rohonc (Rechnitz), Sámfáivá (Hannersdorf), Szabar (Zuberbach), Szalónak (később Városszalónak — Stadtschlaining) és Velege (Welgersdorf). A felsoroltak között Rohonc volt a legnagyobb s egyben városias jellegű település. Ez előbb két, magyar ós német városnak nevezett részből állott, a XVI. század végére azonban a helybeli horvát lakosság megnövekedésével a harmadik rész, Rohonc horvát város is kialakult.

2 A három város közigazgatásilag egészen elkülönült, külön bíró igazgatta őket. 1 O. Lt. Batthyány cs. körmendi lta. Rohonc—szalónaki urbáriumok 8. sz. 2 Uo. Katonai és személyzeti iratok 33. sz. (1566), 1. továbbá itt a 43. sz. pert (1593).