Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

et singillatim, tam comparantes, quam absentes, siquidem hesternae diei dilatio in praesentem diem non ex defectu domini magistratus, verum ob incuriam I facta fuisset, quare vel ex eo etiam uiget, finale iudicium.

7 I personaliter adstantes : Groff urunk eő NghávaZ nem akarunk pőrben szállani/, hanem alazatossan kőnyőrgenny és kételenséghbúZ probalny birak uraimék előtZ. Tudgya nilván kgtek, birák vraimék, az el mult haboru űdőben édes hazánk szép végh házait égette s rablotta volna,

8 némőlyeket pedigh magok az tisztviselők magok s urok gyalazatyávaZ avagy pusztán hatták, á vagy fői égették volna. My méghis kgles urunkhoz eő Nghához s lakó helünkhőz valo hűségünkéi s szeretetünkéi vérűnkeZ s halalunkális megh akarván pőczétlenűnk, föl tévén az eő Ngha bŐczjületj mellet életűnkei, elsöbennis feleségünkéi, gyermekinkéi, javainkat farkas kaszára,

9 nótára ky küldettük,

10 kik hogy az pogan kezében estek,

11 czak Isten oltalmaszta. Magunk pedigh ben marattunk, és midőn már az ellenségh előtt

12 vévén raytunk, országunkat égetne, rablana, bennűnketis gyakorta ostromlana, kire nézve kgles urunk eő Nghais, hogy magunkat benne ne vesztenénk, paranczolna; az sok adgyú lővis alat Sümegé, Tapolcza

13 és az egész Ballaton melléke tűzben s füstben volna, mys felől

14 pedigh kiky szaladna, nem lévén my nékűnkis semmy reménségűnk (az helynek erőtlensége s az pogannak ereje miat) megh maradássunkban. Midőn immár mys mind ezekre nézve czak induló félben volnánk, némőlyek közülünk az iffiakból groff urunk eo Ngha bórái, kj hogy pogan torkában ne essék, kezdettek hordani/ s inya, aszt tudván

15 némőlyek közülünk, hogy korczmáros engedelméből légyen. Mind ezeket ezen feljől megh irt okokra nézve czelekettük és nem valamy gonosságbuZ a vagy hatalombúZ. Kérünk azért alazatossan kgteket, birak vraimék, kgtek tekéncze groff urunk eő Ngha melletZ teőtt hivségűnkeZ s hasznos szolgálatunk, magokat mellettűnk interponalván histallyon azon eő NghánáZ: ne banczon akkor eő Ngha tőrvényei bennűnkeZ érdemes szolgálatunkérZ. Midőn eő Ngha diczéretessen diczekethetik, maga erőtlen vára s várossá általunk teött megh tartássával diczekedig/t, hanem kgles gratiájáZ minyájunkhoz nyútván, tarczon megh hivséges szolgalatyaban, kivel masokatis maga szolgálatyara vonszon, s mys holtigh, fejűnk föl allásáigh minden állapotokban ebely gratj7 Az úriszék december 21-én ült össze. Az ügy érdemi tárgyalására ezek szerint — bizonyára a vádlottak nagyobb részének meg nem jelenése miatt — dec. 22-én került sor. A halasztás magyarázza, hogy a földesúr ügyésze másodszor kér ítéletet. 8 Ti. a török. Az 1664. évi török háborúról van szó. 9 Farkaskaszára: martalékul. 10 Nótára — pusztulásra — kiküldöttük a városból. (Vö. a nótaperrel, melyben az elítélt fejét s minden vagyonát elvesztette.) II Hogy a pogány kezébe nem estek. 12 Helyesen : erőt. 13 Sümeg és Tapolca akkor Zala megyei végvárak. (Ma Veszprém m.) 14 A mi oldalunkról. 15 Azt hivén.