Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

Anyagunkat áttekintve, végül annak perjogi vonatkozásaival, általában az alaki jogi szempontokkal is foglalkoznunk kell. Bár az úriszéki eljárás az egykorú nemesi fórumokhoz képest lényegesen egyszerűbb, a feudális jog merev formalizmusa itt is érvényesül, a perszövegek megértése tehát éppen ezen a téren igen sok magyarázatot kívánt. Ezeket részint a jegyzetekben, egyes uradalmak bevezetéseiben, de főleg a nomenklatúrában — a szöveg eredeti latin és magyar kifejezései s egyes átfogó saját címszavaink alatt — adjuk meg ; a lexikonszerűen készült, alfabetikus alapon megtalálható perjogi felvilágosítások a közölt szövegek használatához nélkülözhetetlenek. Kiadványunk terjedelmének korlátozása viszont nem engedi meg, hogy a nomenklatúra címszavakra tördelt perjogi anyagát itt, szerves összefüggéseinek sorrendjében, még egyszer elismételjük. Az alábbiakban tehát csak a nomenklatúra kiegészítésére, illetőleg a földesúri jogszolgáltatás apparátusának s az úriszéki eljárásnak egészen rövid, keretszerű áttekintésére szorítkozhatunk.. A földesúri bíráskodás legalsóbb szervei: a „falu színe" vagy „falu füsti" (a falu bírósága), a földesúri mezőváros, az ott működő céhek s a hegymester „szék"-e. A földesúrtól engedett — vidékenkint változó — hatáskörük korszakunkban még általában jóval nagyobb, mint a XVIII—XIX. században egészen szűk körre visszaszorított parasztbíráskodásé.

102 Fellebbezési fórumuk az úriszék, melynek, mint láttuk, ekkor még helyenkint két fokozata, illetőleg két ítélkezési formája működik, ami a bíróság összetételével kapcsolatos s hatáskörüket szabja meg. Közölt anyagunk az egész apparátust, annak valamennyi szervét,ügyintézésmódjukat,írásbeliségüket stb. bemutatja. A falusi és városi bíróságoknak az úriszékre felküldött s az utóbbi irataival együtt közölt jegyzőkönyvei, ítéletlevelei — a jobbágyok egymás közötti ítélkezésének eddig ismeretlen dokumentumai — gyűjtésünk legérdekesebb darabjaihoz tartoznak.

103 — Az úriszéki protocollumok alakisága korszakunk során fejlődik, a kezdetben csak az ügy érdemét megörökítő rövid feljegyzéseket az ülésen résztvett bírák névsorát s a tárgyalás egész menetét rögzítő szabályszerű jegyzőkönyvek váltják fel, bár a korábbi típushoz hasonló, pl. csak az ítélet szövegét tartalmazó bejegyzések helyenkint később is előfordulnak. Az úriszék képe korszakunkban lényegesen más, mint a feudalizmus utolsó szakaszának törvényben szabályozott összetételű, csupán 5 főből álló bírósága. Az úriszék itt még rendszerint népes testület, melyben megyei tisztségviselők, nemes assessorok, urasági alkalmazottak, a közeli sz. kir. városok meghívott polgárai, a földesúri várőrség vagy a királyi helyőrség tisztjei, katonái, seregbírák (hadbírák) — egyes vidékeken berendelt falusi bírák, esküdtek és hegymesterek is — a legkülönbözőbb számban és összetételben keverednek. Szerepel a bírák között ítélőmester, kamarai tisztviselő, harmincados, közjegyző, pap, ügyvéd stb.,

104 akiket bizonyára jogi ismereteik miatt, illetőleg a testület súlyának emelése végett hívtak meg. A bírói széket ülő nemes urak tekintélyes gyülekezete az elébe állított jobbágyra sokkal mélyebb morális hatást gyakorolhatott, a feudális társadalom rendjének szilárdságát ós erejét sokkal jobban reprezentálhatta, jobbágytársainak — az ügyintézést egyébként nem befolyá102 L. a nomenklatúrában a bíró, céh, füsti, hegymester és város széke címszavakat s kiadványunk I. és VII. fejezeteinek (szalónaki, illetőleg pápai uradalom) be veze tését. 103 L.' az 52—56., 59—62., 132—133., 160., 286. sz. pereket. 104 L. az úriszék tagjainak felsorolását a jegyzőkönyvek első pereinek 1. jegyzetében.