Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
jártak. Ennek anyja tudott a dologról, s a legényeket barátságosan fogadta. Perbe kerülve, az úriszék a két asszonyt, akik a vádat tagadják, tisztító esküre utasítja. Ha ezt nem tudják letenni, a menyecskét lefejezik, anyját zsákba varrva vízbe fojtják. Az utóbbi az egykorú jog szerint a kerítőnők rendes büntetése. 88 A szentségtörést (templomi kegyszerek elorzását) s a gyújtogatást elevenen elégetéssel vagy, enyhítő körülmények esetén, más, könnyebb halálnemmel s a holttest elégetésével büntetik. Halálos ítélet vár a rablóra — a rablógyilkosságról, házfel verésről és útonállásról fentebb volt szó — s a tolvajra is, ha nagyobb értéket tulajdonított el, vagy visszaesésen érik. A ló- és marhatolvajokat csaknem minden esetben akasztófára ítélik. (Ha a lopott állatok utáni nyomozást, a „nyomkeresést" a tolvaj falutársai akadályozzák, vagy nem segítik elő, a falunak bírságot és kártérítést kell fizetnie.) Kisebb értékű lopás, fosztogatás, orgazdaság esetén a bíróság az ügy mérlegelése alapján szintén akasztófát, esetleg másféle halálbüntetést, vagy börtönt, botot, esetleg csak bírságot és kártérítést szab ki. Ha azonban a lopás az úr vagyonát károsítja, az ítélet mindig kemény, csekély érték esetén is halálra szólhat. Egy jobbágyot például, mert a földesúr rétjén magának kaszált — a halálbüntetést ezúttal mellőzve — bírságra ítélik, de azzal a kikötéssel, hogy kisebb visszaesés esetén is ki fogják végezni. A földesúrtól két kas méhet lopó jobbágy büntetése egy évi, vasban töltendő rabság, negyedévenkint megbotozással. Egy urasági alkalmazottat, aki „megfeledkezve ura iránti köteles hűségéről", annak magtárából titokban gabonát adott ki egy parasztnak, fej váltságra és kártérítésre ítélik. A földesúr rábízott javait hűtlenül kezelő soltész s az udvarbíró feleségét a cséplésnél megkárosító jobbágyok büntetése megkínoztatás és kötél általi halál. Ilyen esetekben is szerepel azonban az úr örökös jobbágysággal megváltható „kegyelme". A vagyon elleni bűncselekmények közül — a gazdasági élet fejletlenségére jellemző módon — alig fordul elő pereink között csalás. Az ilyen természetű ügyekből egyébként is rendszerint polgári (kártérítési) per származik. Büntetőperként indult csalási ügy mindössze egy van közlésünkben. A vád tárgya tulajdonképpen itt is több bűncselekmény halmazata. A perbefogott legény magát hol a király, hol az erdélyi fejedelem postásának adta ki, a parasztok megtévesztésére hamis leveleket mutogatott, tőlük ezen az úton a postának kijáró előfogatként lovakat csalt ki, s azokat vissza nem szolgáltatta. Az úriszék kínvallatásra, lefejezésre s holttestének kerékre vetésére ítéli. 89 Utolsó helyen említi a Praxis Criminalis a szökést és a rabszöktetóst (rabszabadítást). Ezekről fentebb, a jobbágy ellenállással s a ,,törökösség"-gel kapcsolatban már szó volt, így itt csak utalunk ilyen tárgyú pereink elég nagy számára. Megemlítjük továbbá a földesúri katonák és fegyveres szolgálatra kötelezett szabados jobbágyok ellen (hadi szolgálatukkal kapcsolatban) katonai törvény alapján lefolytatott bűnpereket s a tűzrendészeti, egészségügyrendészeti és építkezési előírások, valamint az árszabályzat be nem tartása útján 88 A fenti sorrendben 1. a 207. ; 251., 3S5. ; 189., 348., 399. ; 48., 288., 478. ; 394. sz. pereket. 89 A fenti sorrendben 1. a 250., 380., 398., 423. ; 190., 192., 194., 237., 262., 303., 310., 313., 386., 388., 396., 500., 515., 537., 550., 560., 561., 565. stb. ; 1., 18., 25., 47., 139., 305., 312., 404,, 414., 452. stb.; 197., 382., 501., 541., 576.; 532., 559., 574., 575. ; 388.. 435., 454., 515., 537. ; 397. sz. pereket (a két kikezdóshez).
