Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

DUNÁNTÚL

V PANNONHALMI URADALOM Pannonhalma, a magyarországi bencés rend főapátságának monostora és egyben birtok-központja Győr megyében, Győr városától délre, a Szentmárton halmán épült. Itt szókelt a rend élén álló főapát, innen kormányozta a főapátságot ós felügyeleti jogon az apátságokat. Pallosjoga a főapátság területére, a hozzá tartozó uradalomra terjedt ki. Az úriszékén hozott halálos ítéleteket a monostor alatti ún. Akasztódombon hajtotta végre a Győrből hozatott hóhér. Az úriszéket a mindenkori főapátnak, mint magistratusnak nevében hívták össze. Korszakunk egy részében, a XVII. század első felében, nagyrészt betöltetlen a főapáti méltóság : Himmelreich György mint főapáti kormányzó igazgatta a rendet. 1637-ben bekövetkezett halála után a század végéig ismét főapátok látták el e tisztséget : Pálffy Mátyás 1639—1646, Magger Piacid 1647—1667, Gencsy Egyed 1667—1684, Simoncsics Gellért 1684—1688, Rumer Márton 1689—1693, Lendvay Piacid 1693—1699 s Karner Egyed 1699—1708. Az utóbbi, mint labanc érzelmű főpap, a Rákóczi szabadságharc idején erélyesen üldözte a kurucokhoz húzó rendtagokat. A pannonhalmi uradalom birtokainak túlnyomó része a főapátsági monostor körül Győr megyében s a szomszéd megyék határos részein feküdt. Közülük a legjelentékenyebb a fegyveres őrséggel ellátott Szentmárton mezőváros, a mai Győrszentmárton volt, némi iparral s a pannonhalmi hegy oldalában folyt jelentős szőlőtermeléssel; aránylag kedvező viszonyok között, békés időkben jól jövedelmezett a földesúrnak. A városka eredetileg Felsok és Alsók nevű részekre oszlott, az utóbbi volt a jelentősebb. Az uradalomhoz tartozó többi helység közül szövegeinkben a következők szerepelnek: Győr megyében Csanak (Ménfőcsanak), melynek lakosai a velük határos Ménfőpuszta földjeit is bérelték, Kajár (Kajárpéc), Nagynyúl (Nyúl), Pázmánd (Pázmándfalu), Ravazd, Szentiván( Győrszentiván) ,Varsány (Veszprómvarsány, ma Veszprém m.) és Vének faluk, továbbá Kis- és Nagyécs (Écs), valamint Nagybaráti (Nagybarát) határaiból részek (az utóbbinak nagyobb felét a Csornai prépostság bírta). Veszprém megyében Lázi, Komárom megyében a most Csehszlovákiához tartozó Ásvány tő (ma puszta Füss határában), Kis- és Nagyfüss, a főapátság praedialista nemeseinek szókhelye (később Füss, majd Komáromfüss — Trávnik) és Néma (később Kolozsnóma — Klízska Nemá). Végül két, Pozsony megyei, most szintén csehszlovákiai helység : a területével már Nyitra megyébe is átnyúló Deáki (Diakovce) és Dénesd (Schildern —Jánosíková). —Ásványtő, Dénesd ós Vének kivételével valamennyi község, nem egy már a XVI. század közepe óta, hódolt a töröknek ; ezért az úriszék üléseit sem Pannonhalmán, hanem biztonságosabb helyen, a győri apáti székházban tartották.