Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

BÜNTETŐ PEREK 31 ságát, a sikerbe vetett hitét, és ezzel közvetve előkészítették osztályuk felszabadulását. Mint az elmondottakból látható, az úrbéri jellegű perek összefolynak s összeszövődnek a büntető perekkel, amint magukban az ügyekben is — az egyszerű robotmulasztástól vagy robotmegtagadástól a terhek s a kegyetlen bánásmód miatti tiltakozáson vagy a keményebb ellenállás különböző formáin át az ispán megöléséig — az egykorú felfogás szerint úrbéri és büntetőjogi elemek ke vérednek, a határértékek között egymásba folyva. A perkategóriák annál kevésbé különülnek el, minthogy a fogalmak fejletlensége miatt felperes és vádló (mindkettő egyformán actor, a perszövegekben A), alperes és vádlott (mindkettő in causam attractus, a szövegekben I) még nem differenciálódtak, a földesúri hatóság tehát úrbéri, büntető (és polgári) ügyeiben egyformán mint ,,A" áll a perbefogott jobbággyal, az ,,I"-vel szemben. A különbséget az úriszéken az eljárás módja sem mutatja, itt ebben a tekintetben sincs eltérés, de nincs a perszövegek frazeológiájában sem. Az uraság fiskálisa a polgári kereset vagy a vád előterjesztésénél ugyanazokkal a formulákkal igyekezik a per tárgyává tett cselekményt minél súlyosabbnak beállítani. A „nem tudatik, ez I honnan indíttatván", „mely vakmerőségtől vezettetvén", „magát vakmerőségre vetvén", „urához való kötelességét fólretévén", „az isteni és emberi törvényeket nem rettegvén" stb. bevezető frázisok mindenféle tárgyú perben megtalálhatók. Hozzátehetjük, hogy a bűnper is gyakran végződik bírsággal vagy kártérítéssel, viszont a per főbenjáró voltára, halálbüntetés kiszabásának lehetőségére tett utalások előfordulnak olyan ügyekben, melyek tisztán vagy inkább úrbéri jellegűek.

79 Az utóbbi irányban mutatkozó elhatárolatlanság nem érinti az úriszéki perjegyzőkönyvek rendkívüli érdekességét a büntetőjog szempontjából. Kiadványunk a földesúri bíráskodásról ebben a tekintetben is teljes képet ad. A tárgyat átfogóan szemlélje, az úriszék ítélkezése — mint maga a feudális jogszolgáltatás — az anyagi büntetőjog általános elvei szempontjából a legfejletlenebb. A kérdés közelebbi vizsgálatára a bevezetés nem ad lehetőséget, ez a közölt perszövegek feldolgozóinak lesz a feladata, így itt ebben a vonatkozásban is csupán rövid és vázlatos áttekintésre szorítkozhatunk. Az egykorú peranyag egyik legjellegzetesebb vonása a definíciók hiánya ós bizonytalansága. A vád rendszerint narrative adja elő s írja körül a per tárgyává tett cselekményt, annak jogi meghatározását sokszor mellőzi, vagy csak általánosságban s közvetve jelöli meg. Hasonlóan történik a cS3lekmény minősítése az ítélethozatalnál is. Ezzel kapcsolatos az utóbbi következetlensége s a fő- és mellékbüntetések rendkívüli változatossága, a halálbüntetés és a súlyosbításként alkalmazott — kínzást vagy megszégyenítést célzó — exasperatiók sokfélt módja stb. Az egykorú büntetőjog elméleti fejletlensége ellenére azonban bizonyos idetartozó általános jogelvi kérdések, legalább elemi formában, már-a közölt úriszéki peranyagban jelentkeznek ; szövegeink válogatásánál e szempontokra is nagy figyelmet fordítottunk. így észlelhető például több vádlottas ügyekben a részesség mértékének figyelembe vétele (bár a társtettes, bűnrészes és bűnsegéd fogaima még nem differenciálódott, a szokott „complex" kifejezés mindezeket jelentheti). Felmerül a szándék vagy kísérlet s az előbbi büntethetetlen79 L. pl. az 50., 167., 168., 170., 171. ; 6., 47., 287., 304., 452., 515., 520. stb. sz. pereket.