Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

sága, noha, mint mondottuk, pallosjogú uradalmakkal kapcsolatban tárult fel, a vérhatalommal nem bírók ítélkezésére nézve tehát csak közvetett bizonyítékul szolgálhat, a szóbanforgó tárgy egésze szempontjából figyelmet kíván. Az említett differenciáltság két irányban is mutatkozik. A Batthyánycsalád szalónaki és nómetújvári uradalmai kisebb igazgatási egységekre, kerületekre tagolódtak, ezeket a földesúr által élükre állított sáfárok irányították. Mint az udvarbíró az egész uradalomra nézve, úgy a sáfár a maga ,,tartomány"-ában jogszolgáltatási hatáskörrel bírt, s ítélkezést folytatott. Ezekben az uradalmakban tehát a földesúri bíráskodásnak két fokozata van : a tartomány (vagy együttesen több tartomány) jobbágysága ügyeiben eljáró, ,,kántor"-nak, ,,kántortörvény"-nek nevezett alsóbb tagozat,

22 mely általában csak polgári és úrbéri ügyekben intézkedett, s ennek fellebbezési fóruma, az egész uradalom részére tartott úriszék. Az utóbbinak azonban több helyen is, így Szalónakon kívül a szintén a Batthyányak által bírt Körmenden, valamint adataink szerint még két dunántúli uradalomban, az Ostffyak ostffyasszonyfai s az Esterházyak pápai uradalmában ismét két formája különböztethető meg : egy kisebb hatáskörű — általában csak polgári (és úrbéri) ügyekben competens —• s egy mindenféle ügyben eljáró, a vérhatalmat is gyakorló magasabb ítélkezési forma. A kettő különbségét hangsúlyozza az a körülmény, hogy a pápai uradalomban az alsóbb típustól fellebbezni lehet a magasabbhoz, sőt vannak esetek, amikor az előbbi elé bűnügy kerülvén, a bíróság magát ahhoz ,,elégtelen"-nek nyilvánítja, s az ügyet a felsőbb úriszéki forma elé utalja.

23 A földesúri bíráskodás két fokozata, illetőleg két típusa a bíróságok személyi összetételének különbségével kapcsolatos. A kántortörvényen csak a földesúr alkalmazottai és alattvalói, falusi vagy mezővárosi bírák, hegymesterek stb. vesznek részt. Az úriszék szűkebb hatáskörű formáján a földesúr embereivel együtt már nemesi bírák is ítélkeznek, de vármegyei tisztségviselők ezek között sincsenek, vagy kisebb számban vannak jelen. A teljes jogkörű, bűnügyekben is ítélkező felsőbb fokozat a vármegye teljes asszisztenciájával ül össze, azon a szokott „törvényes bizonyság"

24 helyett sok megyei hites személy s gyakran az alispán is jelen van.

25 — Az Esterházyak, Batthyányak és Ostffyak földesúri bíróságának e rétegződése (melyhez hasonlót más uradalmakban nem találtunk) nemcsak a pallosjogú és polgári hatáskörű ítélkezési formák fennmaradása s egymás melletti tovább élése szempontjából érdekes, hanem a fentiek kétségtelenül arra a sokkal régebbi korszakra utalnak, amikor a hatalmas oligarchák a még fejletlen vármegye képviselete nélkül ítélkeztek. A jobbágysággal folyó osztályharc később közelebb hozza a földesurat az egyre erősödő vármegyéhez, nem lehet azonban véletlen, hogy az előbbi korszak emléke a Dunántúl két leghatalmasabb s egyik legősibb családjának birtokain maradt fenn legtovább.

26 Minthogy a pallosjoggal nem bíró középnemesi réteg ítélkezésének fenti problémáját sem az elmondottak, sem az eddigi kutatások egyéb eredményei el 22 A név magyarázatát 1. kiadványunk I. fejezetének bevezetésében, illetőleg a nomenklatúrában „kántor, kántortörvény" címszó alatt. 23 Ez utóbbira 1. a 287. sz. pert, továbbá a VIL fejezet bevezetésének 10. jegyzetét. — A kikezdésben foglaltakra 1. az I-IIL, VII. és IX. fejezetek bevezetéseit. 24 A szolgabíró és esküdtje. 25 Az elmondottakra 1. az I-III., VII. és IX. fejezetek bevezetéseit. 26 Az Osl nemzetségből származó Ostffyak Vas megye ősi, törzsökös családja. A Batthyányak s az Esterházyak óriásbirtokaira 1. az I. és VII. fejezetek bevezetéseit.