Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

személyek és podgyászuk továbbítása céljából rendelkezésre tartozott bocsátani. Az időjárásra és dologidőre való tekintet nélkül kiállítandó előfogat súlyos teherként nehezedett a jobbágyságra. Előtold, szabad élőföld : szabadon „élhető" (használható) terület. Elsősorban legelőt értenek alatta, vagy olyan erdőt, amelyben a jobbágyok a földesúr engedélyével szabadon legeltethetnek. Az ilyen földekről, erdőből a jobbágy ott legelő marháit senki be nem hajthatja (elvételük hatalmaskodásnak számít). Élő törvény : érvényes törvény, törvényes gyakorlat. Elővételi jog : pereinkben a földesúrnak az a joga, hogy jobbágyának ingatlanait és ingóságait — elsősorban termését, állatait — amennyiben azokat a jobbágy el kívánta adni, mindenkit megelőzve megvásárolhatta. A vételár természetesen a földesúr és tisztjei önkényétől függött. így ütötte el a földesúr a jobbágyot a szabadkereskedelemtől, a piaci áremelkedésből eredő haszontól, amelyet szintén a maga számára kívánt biztosítani. A jobbágyok borát pl., már ami abból a tized, a kilenced s egyéb fizetnivalók lehúzása után maradt, elővételi jogán elsajátította az uraság, s azután, korcsmálási jogán, szintén önkényes áron, velük megitatta, háromszoros jövedelmet húzva így a paraszt munkájából. (Vö. kibecsül, korcsmajog.) •— Ingatlanok adás-vételével kapcsolatban pereinkben a rokonok és a szomszédok elővételi joga is sokszor szerepel. Emberi bizonyság (testimonium humánum, humánum documentum) : tanú. Emenda capitis, 1. fejváltság. Emenda linguae, 1. nyelvváltság. Emendal (emendare) : megjavít. „Emendaltatott causa" : perorvoslat révén új tárgyalásra került ügy, mely más, helyesebb ítélettel zárult. Engedetlenség, 1. parancs megvetése és bírságos parancsolat. Enodal (enodare) : kioldoz, tisztáz (pl. a vádlott enodálja magát a kereset alól). Epiphania, 1. Vízkereszt. Erdőhasználat (makkóltatás, faizás). A jobbágyok a falujuk határában levő szabad erdőket általában osztatlanul bírták, onnan látták el magukat tűzi- és épületfával, s a földesúrral közösen használták legeltetésre és makkoltatásra. Emellett, már korszakunk előtt, uradalmi tilos erdők is nagy számban voltak ; területük további kiterjesztése, a földesúri jövedelmek fokozása céljából, éppen a XVI. századra esik. A falusiakat ekkor az erdők nagy részéből kitiltják, azokban legeltetni, makkoltatni ezután csak a földesúrnak fizetendő külön illeték, disznó- vagy juhdézsma fejében szabad, s a „faizás" (1. ott) lehetőségeit is korlátozza az uraság. A jobbágy számára létkérdés, hogy a tüzelő-és épületfát saját falujának erdeiben, Vagy attól nem messze megszerezhesse ; ezért az erdők használatáért a jobbágyok földesurukkal elkeseredett harcot folytatnak. A harc az erdőterület csökkenésével élesedik, annál inkább, mert az urak egyre növelik az erdőhasználatért járó illetékeket. Erdőispán. Nagyobb uradalmak kiterjedt erdeinek gazdálkodását, a fakitermelés ütemét irányítja. Felügyelete alá tartoznak az erdőkerülők, erdőőrök (1. ott). Az erdőispán szó az utóbbi értelemben, erdőőr jelentéssel is használatos. Erdőőr (custos süvarum) : a földesúr szegődött alkalmazottja ; kötelessége az erdők épségére való felügyelet, a jobbágyok számára tiltott erdőhasználat megakadályozása. Ha valakit tüos erdőben favágáson ért, elvette a nála talált ingóságokat, s jelentést tett a földesúri hatóságnak, a tilosban legelő állatokat pedig behajtotta az ispánhoz. Erigal (erigere) : emel. Erigált actio, erecta actio: emelt vád, támasztott kereset. „Iuxta erectam actionem" : a kereset szerint.