Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

személyek és podgyászuk továbbítása céljából rendelkezésre tartozott bocsá­tani. Az időjárásra és dologidőre való tekintet nélkül kiállítandó előfogat súlyos teherként nehezedett a jobbágyságra. Előtold, szabad élőföld : szabadon „élhető" (használható) terület. Elsősorban legelőt értenek alatta, vagy olyan erdőt, amelyben a jobbágyok a földesúr engedé­lyével szabadon legeltethetnek. Az ilyen földekről, erdőből a jobbágy ott legelő marháit senki be nem hajthatja (elvételük hatalmaskodásnak számít). Élő törvény : érvényes törvény, törvényes gyakorlat. Elővételi jog : pereinkben a földesúrnak az a joga, hogy jobbágyának ingatlanait és ingóságait — elsősorban termését, állatait — amennyiben azokat a jobbágy el kívánta adni, mindenkit megelőzve megvásárolhatta. A vételár természetesen a földesúr és tisztjei önkényétől függött. így ütötte el a földesúr a jobbágyot a szabadkereskedelemtől, a piaci áremelkedésből eredő haszontól, amelyet szintén a maga számára kívánt biztosítani. A jobbágyok borát pl., már ami abból a tized, a kilenced s egyéb fizetnivalók lehúzása után maradt, elővételi jogán elsajátította az uraság, s azután, korcsmálási jogán, szintén önkényes áron, velük megitatta, háromszoros jövedelmet húzva így a paraszt munká­jából. (Vö. kibecsül, korcsmajog.) •— Ingatlanok adás-vételével kapcsolatban pereinkben a rokonok és a szomszédok elővételi joga is sokszor szerepel. Emberi bizonyság (testimonium humánum, humánum documentum) : tanú. Emenda capitis, 1. fejváltság. Emenda linguae, 1. nyelvváltság. Emendal (emendare) : megjavít. „Emendaltatott causa" : perorvoslat révén új tárgyalásra került ügy, mely más, helyesebb ítélettel zárult. Engedetlenség, 1. parancs megvetése és bírságos parancsolat. Enodal (enodare) : kioldoz, tisztáz (pl. a vádlott enodálja magát a kereset alól). Epiphania, 1. Vízkereszt. Erdőhasználat (makkóltatás, faizás). A jobbágyok a falujuk határában levő szabad erdőket általában osztatlanul bírták, onnan látták el magukat tűzi- és épület­fával, s a földesúrral közösen használták legeltetésre és makkoltatásra. Emel­lett, már korszakunk előtt, uradalmi tilos erdők is nagy számban voltak ; területük további kiterjesztése, a földesúri jövedelmek fokozása céljából, éppen a XVI. századra esik. A falusiakat ekkor az erdők nagy részéből kitilt­ják, azokban legeltetni, makkoltatni ezután csak a földesúrnak fizetendő külön illeték, disznó- vagy juhdézsma fejében szabad, s a „faizás" (1. ott) lehetőségeit is korlátozza az uraság. A jobbágy számára létkérdés, hogy a tüzelő-és épület­fát saját falujának erdeiben, Vagy attól nem messze megszerezhesse ; ezért az erdők használatáért a jobbágyok földesurukkal elkeseredett harcot foly­tatnak. A harc az erdőterület csökkenésével élesedik, annál inkább, mert az urak egyre növelik az erdőhasználatért járó illetékeket. Erdőispán. Nagyobb uradalmak kiterjedt erdeinek gazdálkodását, a fakitermelés ütemét irányítja. Felügyelete alá tartoznak az erdőkerülők, erdőőrök (1. ott). Az erdőispán szó az utóbbi értelemben, erdőőr jelentéssel is használatos. Erdőőr (custos süvarum) : a földesúr szegődött alkalmazottja ; kötelessége az erdők épségére való felügyelet, a jobbágyok számára tiltott erdőhasználat megaka­dályozása. Ha valakit tüos erdőben favágáson ért, elvette a nála talált ingó­ságokat, s jelentést tett a földesúri hatóságnak, a tilosban legelő állatokat pedig behajtotta az ispánhoz. Erigal (erigere) : emel. Erigált actio, erecta actio: emelt vád, támasztott kereset. „Iuxta erectam actionem" : a kereset szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom