Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

e jellegzetes vonást részletesebben nem tárgyalta, s az úriszékre — bár jelentőségére a figyelmet felhívta — alig egy-két rövid utalást tett.

13 A polgári korszak irodalmából tehát csupán egy munkát emelhetünk ki : Szoika Kamill könyvét az Árpád-kori földesúri bíráskodásról,

14 mely ugyan — a vizsgált kort tekintve — az előbb említett művekhez volna sorolható, de mint az intézmény eredetének kidolgozása s az úriszékkel foglalkozó első monográfia, különös figyelmet érdemel. Végül meg kell még említeni Molnár Szulpicznak a pannonhalmi főapátság úriszékéről adott ismertetését, mely először nyúlt az addig fehér lapként hagyott XVI—XVII. századokhoz.

15 A Molnár által felhasznált peranyagból kiadványunk V. fejezetében számos per szövegét közöljük. A felszabadulás után történetírásunk nagy erőfeszítéseket tett a dolgozó nép múltjának új és teljes feltárására. E tekintetben már komoly eredmények születtek, a felkutatott terület egyre növekszik. A jobbágyság helyzetével foglalkozó munkák, mint Szabad György könyve a tatai és gesztesi uradalom robot-, majd tőkés rendszerű gazdálkodásáról, Wellmann Imre egyetemi tankönyv-fejezete stb. a földesúri bíráskodásra is kitérnek, bőt újabban az úriszék történetének s a fennmaradt úriszéki peranyagnak rendszeres feldolgozása is megindult. Az utóbbi szempontból kiadványunk előtt két munkára hivatkozhatunk : Székely György tanulmányára a földesúri erőszakszervezet XIV. századi megerősödéséről s Eckhart Ferenc könyvére, mely ,,A földesúri büntetőbíráskodás a XVI—XVII. században" címet viseli.

16 Eckhart munkája az első átfogó és részletes feldolgozás a földesurak hatalmi apparátusának jogszolgáltató működéséről s ezen belül a jobbágy elnyomás és kizsákmányolás történetében oly nagy jelentőséghez jutott úriszéki bíráskodásról. A fentiekben ismertetett — sem az egykorú, sem az újabb — szakirodalom eddig nem tárta fel a földesúri bíráskodás anyagát olyan széles alapon s a tárggyal foglalkozó kutató számára olyan közvetlenül hozzáférhető, rendszeres feldolgozásban, mint Eckhart monográfiája. Hozzá kell még tennünk, hogy a könyv mind korban, mind tárgyban meghaladja a cím szerinti keretet : a hatalmas peranyag (s az egykorú urbáriumok) felhasználásával készült munka az úriszók büntető jogszolgáltatásán kívül mindazokkal a viszonylatokkal foglalkozik, melyekben a jobbágy a feudális úr jogszolgáltatási szervezetével, annak különféle közegeivel csaknem három évszázadon keresztül szemben állott. Különösen ki van terjesztve a tárgy az alaki jog terén, itt ugyanis a büntető eljáráson túl az egész úriszéki eljárás összefüggő képét kapjuk, de átlépi a munka az anyagi büntetőjog keretét is, amikor pl. a földesúri bírságrendszert — az úriszéken és azon kívül kiszabott bírságokat — s az úriszéket mint a földesúri vagyon gyarapításának eszközét mutatja be. 13 Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Bp. 1908. 147., 247., 282., 299. 1. 14 Szoika Kamill: A földesúri bíráskodás az Árpádkori Magyarországon. Bp. 1944. (Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából, 8. sz.) 15 Molnár Szulpicz: A pannonhalmi főapátság története. IV. k. Bp. 1906. 225— 240. 1. 16 A fentiekre 1. Szabtad György: A tatai és gesztesi Esterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 54., 57., 58., 198., 247., 249. stb. 1. ; Wellmann Imre: A parasztság kisajátításának fokozódása és osztályharca. Magyarország története I. k. 2. rész. Egyetemi tankönyv, kézirat (h. é. n., soksz.) 168—171., 183—184., 187. stb. 1. ; Székely György: A jobbágyság földesúri terheinek növelése és az erőszakapparátus további kiépítése. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. Bp. 1953. 276—319. 1. ; Eckhart i. m. Bp. 1954.