Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)

5435 Ápr. 16. (in Kalló, sab. a. Iubilate) Martin us de Kiskimend in persona magistri Sebastiani de Huzyufalu vicecomes et quatuor iudices nobiüum comi^ tatus de Zabolch előtt Kallo-i Leukus fia Miklós tiltakozik az ellen, hogy az Ő és testvérei Apaty nevű birtokát Kemeche-i János és hozzátartozói mind jobbágyaival, mind ménesbeli lovaival állandóan használtatják. Papíron, zárlatán két gyűröspecsét töredékével és harmadik nyomával. Dl. 53.379. Kállay cs. lt. 5436 Ápr. 17. (VIII. die XV. diei pasche) A pozsonyi káptalan bizonyítja, hogy Bozen-i Miklós comes fiai : Gorgus, Miklós mesterek Bekenkywrth és Pokatelky-i Fekethe {dictus) Jakab fiai : János, Emricus, továbbá Zomor (dictus) János fia Miklós Szolgagyer nevű birtokai közt ugyanők Zs. ítélete értelmében fogott bírák határozata alapján megvonták a határt. Ennek meghatározása végett terra Szolgagyer-ből kiindulva kelet felé ad quandam arborem populi vulgariter Nyárfa vocatam mentek, ahol octuaginta mensuras regali mensura mensurando de ipsa terra Solgagyer átadtak a Bozen-ieknek. Tovább észak felé a határt nem az egyezséglevél szerint, hanem szabad megállapodással úgy jelölték ki, hogy az ad quendam meatum aque Danubii Schoswiz appellatum et eundem aque meatum passando in quadam parva insula Schoszygeth nuncupata ennek alsó végéig vonul, majd ad alium meatum aque Danubii similiter Schoswiz dictum megy, amelyet átlépve, in portu eiusdem aque két földhányás jelzi irányát, végül pedig ad quandam aque Danubii particulam Belder vocatam jut. Itt elhatározták, hogy a határjárást kedvezőbb és alkalmasabb időre halasztják. Visszatérve oda, ahol a 80 mensura-t kimérték, dél felé ultra quasdam arundines et terras paludinosas in quodam loco non arundinoso két határjelet állítottak, ab eisque metis ultra magnám partém terre arundinose et paludinose humanis vestigiis inapte procedendo et eundem locum arundinosum et paludinosum cireuendo vonul a határ, még pedig két régi határjeltől ad longitudinem duorum iugerum per directum procedendo usque ad unam viam publicam, per quam itur de villa Nagwduarnok ad villám Eghazaskywrth, az utat átlépve ad quodam fossatum arundinosum et paludinosum jut, ezen keresztül vonulva érint egy utat, majd gradiendo particulam arabilem ad quendam lacum arundinosum megy és a szántóföld végénél véget ér. A felek inter predictas metas extra arundines erectas versus meridinem

1 unam particulam terre ex utraque parte medie mensure regalis se extendentem pro meta cursuali hagytak. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. 1 így az eredetiben. Dl. 9302. 5437 Ápr. 17. (Rome) XII. Gergely pápa a zárai és spalatoi érsekeket, valamint a nonai püspököt István corbaviai püspök javainak védelmezőiül jelöli ki. Vatikáni lt. Regesta Datariae Greg. XII. Anno I. libro III. fol. 212. (Fraknói) 5438 Ápr. 18. (Bude, f. II. a. Georgii) Zs. ismét Kalanda-i János fia Corneliusnak adja Eethy, Zenthmiklos és Zenthlazlo pest- és fejérmegyei birtokokat, amelyeket Bernaldi Ferenc, mielőtt hűtlensége következtében királyi kézre háramlottak volna, elzálogosított nobili domine Leonne Modonne de Ankona, relicte Leopardi condam armirarii nostre maiestatis. A prelátusok és bárók tanácsából kötelezi magát, hogy a birtokokban megvédi Corneliust, magára vállalva a zálogösszeget is. A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt : Relatio Iacobi filii Laczk (Lachk) wayuode Transsiluani. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes titkos pecséttel. Dl. 87.787. Esterházy cs. lt. 5439 Ápr. 18. A leleszi konvent Garai Miklós nádorhoz. Péter (nagybányai) plébánost Tibán megidézte. Sztáray II. 51. (Dl. 85.567.)