Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)

7199 Nov. 23, (in Tata, in Ciementis) Zs. Chupor Pál mester körösi ispánhoz, vagy alispánjához, Eberhard zágrábi püspök főkancellárhoz és mindkét Kempnyk királyi vár kapitányához, Her Zsigmondhoz. Breschyanouch-i Lachk fia Miklóst, akit birtokaival, birtokjogaival és javaival védelmébe vett, oltalmazzák meg nostre maiestatis in persona mindenkivel, főleg Maroth-i Jánossal szemben, aki szakadatlanul igen sok és súlyos kárt okoz neki. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes pecséttel. Batthyány cs. lt. Miscellanea Németújvár lad. 32. fasc. 87. nr. 18. (F.) 7200 Nov. 23. Buda. Zs. az egri káptalanhoz. Iktassa be Pásztói János özvegyét a borsodmegyei Vadna birtok felébe. Békefi : Pásztó I. 293. (A 7317. sz. okl.-ből.) 7201 Nov. 23. Uo. Rozgonyi Simon országbíró átírja az egri káptalan 1407. dec. 31. oklevelét (5866. sz.). Károlyi I. 544., említés. 7202 Nov. 25. (XV. die Martini) A leleszi konvent Zs. 1409. szept. 22. Budán kelt parancsára Wrmezew-i Szaniszló fiai : Miklós és Szaniszló, István fiai : Miklós és Dénes máramarosmegyei Lypche, Kweslygeth és Haryncha nevű birtokait meghatárolja és azokba beiktatja őket . A határ a Thalabor folyónál kezdődik, ahol délre in medio cuiusdam predii Dragulylese vocati földhányás van, egy ideig a Kweslygeth-ből Wthwesfalwa birtokba vezető via publica-n halad, elérve fluvium seu rivolum Zeklychepathaka nominatum, ennek mentén felfelé vonul, majd ex opposito cuiusdam silve Lygeth dicte elhagyva a medret, belép az erdőbe s miután keresztül ment rajta, két eresztvényerdő közti kis mezőhöz jut, nagy völgy után egy nagy hegy tetején a Gernesfalua-ba vezető útnál Gernesfalua birtok szomszédságába kerül, átvonul a Nagheg nevű hegyen, leszáll a völgybe, ahol quidam fluvius seu rivolus Huzthpathaka nominatus folyik, felmegy egy másik nagy hegyre, pervenit ad locum, ubi très vie, quarum una ad predictam possessionem Gernesfalua, alia ad salifodinas et tertia ad villám Huzthkwz ducunt, coniunguntur, innen per montes et valles pergendo érinti fluvium seu rivolum Tharnochpathaka nunccupatum, majd rivolum Theplychepathaka vocatum, eljut ad unum fluvium Malumwyz appellatum, ennek torkolatánál átlépi fluvium Iza, elérkezik ad fluvium Almaspathak vocatum, amelynek mentén felmegy egészen eredetéig, pervenit ad unum montem seu Beerch Kwzberch vocatum, in cuius vertice est parvus cámpus Volozana vocatus pro meta designatus, innen egy másik, ugyancsak Kwzbeerch nevű hegyig, azután ad quendam fontem Repenyefew vocatum, majd ad montem Readhege vocatum jut, in cuius vertice est campus pro meta derelictus, érinti caput seu originem predicti fluvii Iza Izafew nominatum pro meta designatum, deinde ad longum spatium iungit viam de terra regni Russcie ad dictam villám Haryncha dirigentem, ubi inter ipsam viam et quendam fontem Waynathyna appellatum est meta terrea de novo erecta, jókora távolságra átlépi a Thalabor folyót, érinti originem fluvii Kalocha Kalbchafew appellatum, majd quendam montem Krazna nunccupatum, ubi est quidam fons Nereznyche nominatus pro meta deputatus, innen ad fluvium Dragulpathaka nominatum jut, ezen átlépve a Kwzbeerch hegyen át leszáll a Thalabor folyó régi medrébe, ahonnan visszatér kiindulópontjához. Említve : kereszttel megjelölt nagy tölgyfa. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. Dl. 43.019. — A leleszi konvent 1449. máj. 29. átíró oklevele : Dl. 44.548 ; ebben : Gerwsfalwa, Gerwesfalva, Hwzthkez, montem Korazna. — Mihályi 400., említés (A 7204. sz. okl.-ből.) 7203 Nov. 25. A jeulsi Walich Konrád és fia elzálogosítanak két félszőlőt Isserlein brucki zsidónak húsz bécsi dénárfontért. Magyar-zsidó okit. I. 130. (Dl. 43.018.)