Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)

kezdődik, Boch birtok szomszédságában unam magnam petram Kywor vocatam elhagyva egymás után átlépi nemus Nyres vocatum-ot, egy utat és unam silvam Monyorosberek vocatam, amely mellett egy forrás van, Ynchel birtok szomszédságában megkerüli silvam Laazbyky vocatam, elhalad egy nagy erdő mellett, majd ad eandem silvam densissimam et perconsequens rivulum fontis Kweskwth nunccupati megy, felkapaszkodik versus summitatem montis Chychyere penes ipsam summitatem seu verticem, egy ideig a Dorozlo felé vezető ösvényen haladva Walko-i István birtokainak szomszédságában ad fluvium Kalatauize appellatum, azután ad fluvium [... ] laz appellatum, ad agrum Lwmezee dictum, ubi sémita ad Gwrgwlyatha duceret, átlépve a Zamos folyót ad agrum Cylla dictum, ad fluvium Beles appellatum jut, felhatol előbb ad montem Banazhegy vocatum, majd ad montem Fekethehauas, ad agrum Eztheuer nominatum s az itteni forráshoz, ad agrum Peterhauassa nuncupatum, irányát in summitate seu vertice montis Marssan nuncupati, ubi est caput ipsius Belees, földhányás jelzi, érinti caput ipsius fluvii Zaamos, majd fontem Ponor appellatum, caput fluvii Feyeruyzefeye appellatum, rivulum Agaztouize nominatum a parte meridionali fluentem, ennek mentén ad fluvium Zekelyo vonul, amely tam populis regalibus, quam ipsi possessioni Mereghyo usui communi marad, míg a Mereghyo folyó Zekelyo folyóval való találkozásától kezdve a Mereghyo-i népeket illeti, de ipsaque aqua Mereghyo per rivulum Theelgyespatak egy tölgyes hegy alatt visszatér kiinduló pontjához. Itt a déli terra campestris Mereghyo birtokhoz tartozik, az északi erdős terület pedig a királyi népeké. Papíron, a szöveg alatt pecsét töredékével. Dl. 28.773. 5991 Márc. 12. Körös. Körös megye előtt a Raveniek raveni, mokricai és szentlászlói birtok részeikből a leánynegyedet kiadják. Űj M. Múzeum 1853. 1. 544., tart. kiv. (Palóci László országbírónak Mátyás 1485. nov. 30. átírt 1462. jan. 7. okl.-ből.) Pawen nyilvánvaló elírás Rawen helyett. 5992 Márc. 12. (in Castroferreo, f. II. p, Reminissc.) Egerwar-i Miklós fiai: Mihály és István mesterek, Vas megye alispánjai és a szolgabírák ítéletleveie. Kald-i Imre fia László mester panasza szerint Rum-i Gergely fiai : Pál és András mesterek a Rum-i hídon a múlt évben (szept. 24.) egy hat dénármárka értékű lovát, márkáját tíz pensaval számítva, elvették tőle, okt. 24.-26. pedig de silva Rabe ligna abscisa pro una domo fabricata a Kan birtokhoz tartozó földjéről elhordatták. Az alpereseket, mivel tagadták a vádat, a felperes pedig állítását nem tudta egyetlen oklevéllel sem igazolni, unacum provincie huius nobiübus kötelezik, hogy márc. 26. saját személyükben tegyék le az ártatlanságukat bizonyító esküt. Papíron, zárlatán pecsét töredékével. Dl. 49.567. Rumy cs. lt. 5993 Márc. 13. (Torde, f. III. p. Reminisc.) Zantho-i Lachk Jakab és Thamasi-i Henrik fia János erdélyi vajdák, szolnoki ispánok előtt Martonfalua-i Geréb (dictus) János fia János mester — fiai : Miklós, László, György nevében is — és Waradya-i János alvajda leánya : Anna, Almakerek-i Apa fia Péter fia Miklós mester felesége — kiskorú leánya : Katalin nevében is — fogott bírák ítélete alapján lemondanak Lépes György erdélyi prépost, Lépes Tamás mester és testvéreik : Loránd, János, Demeter javára a fehérmegyei Alamor és Zeekes birtokok feléről, míg ezek másik felét továbbra is megtartják maguknak s érvényteleneknek nyilvánítják karácsony óta kelt összes okleveleiket, így az alvajdákét és a kolozsmonostori konvent iktatólevelét. Viszonzásul a Lepes-ek super omnibus datiis, collectis et proventibus super populos et iobagiones