Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)

5929 Febr. 6. München. Ernő és Vilmos bajor hercegek elismerik, hogy szolgájuknak, Span Vincének egy lóért 12 magyar írttal, kezességvállalás fejében pedig hat írttal tartoznak. Reg. Boica XII. 4. 5930 Febr. 9. (Luccae) XII. Gergely pápa a váradi egyházmegyei David Martini armiger-nek s feleségének : Margitnak, továbbá Egyed fia András csanádi őrkanonoknak gyóntatóválasztási engedélyt ad. Vatikáni lt. Regesta Datariae Greg. XII. Anno II. libro VI. fol. 263. (Fraknói) 5931 Febr. 9. Velence közli Zs. követével, Pratai Vilmossal, hogy a szövetségkötést feleslegesnek tartja. Ljubié V. 110., kiv. — Deutsche Reichstagsakten VI. 208., említés 1407. év alatt. 5932 Febr. 9. A müncheni Gutzmus Berchtold özvegye 145 új magyar írtért eladja horgenbachi telkét a müncheni harmadrendi ferences apácáknak. Mon. Boica XIX. 255. 5933 Febr. 10. (Crisii, in Scolastice) Zs. János esztergomi érsekhez. Az in monte Scepusyensi levő Szt. Márton-egyház prépostjának és káptalanjának, valamint terra Scepusyensis egész klérusának panasza szerint subsidium caritativum-ot követel, így pro reformatione tecti ecclesie vestre 200 aranyfrtot törekszik tőlük kicsikarni, a káptalanból pedig többeket, valamint plébánosokat is per censuram kényszerít, hogy érseki egyházának zsinatán megjelenjenek, holott a nagy távolság miatt ex antiqua libertate et approbata consuetudine a visitatione sacre sinodi fuissent exempti s csak a prépost szokott azon nevükben résztvenni, majd hirdeti ki a meghozott statútumokat. Mivel communiter clerum regni nostri et ecclesias in magna parte depauperatos agnovimus s mert nem hiszi, hogy egyháza ne tudná nélkülözni a subsidium caritativum-ot, ilyent ne merjen kérni, a káptalan és a klérus ellen hozott ítéleteket pedig hatálytalanítsa. A szöveg élén jobb felől : Propria commissio domini regis. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes pecséttel. Szepesi káptalan magán lt. Ser. XI. f. 2. nr. 26. (F.) — Szepesm. Évkönyv V. 116., reg. 5934 Febr. 10. Gyitlu. István erdélyi püspök megerősíti a Szt. Katalin-testvérületnek külön káplán tartását feltételező misealapítványát. Jakab : Kolozsvár. Okit. I. 147. — Z.-W. III. 447. (Kolozsvári (cluji) plébánia lt.) — Tört. Tár 1896. 731., reg. — Békefi : Népoktatás 241., részlet. 5935 Febr. 11. (Bude, sab. p. Scolastice) Zs. a váradi káptalanhoz. Tartson vizsgálatot Keer-i István fia László panaszára, amely szerint Kallo-i János familiárisával, Egri-i (dictus) Miklóssal együtt fegyveresen Keer birtokra jőve; két ottani jobbágyát megölték. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Dl. 53.401. Kállay cs. lt. 5936 Febr. 11. Buda.. Garai Miklós nádor elhalasztja Péter nagybányai plébános perét. Sztáray II. 52., említés. (Dl. 85.571.) 5937 Febr. 11. Az erdélyi káptalan Dobokai János és Sztrigyi Péter erdélyi alvajdák 1407. dec. 16. utasítására (5845. sz.) az iktatást elvégzi. Székely okit. V. 6. (Egykorú másolata Geréb-gyűjt., Sepsiszentgyörgy.) és 8., tart. kiv. (Zs. 1427, jún. 24. okl.-ből. Uo.) 5938 Febr. 11. Sziget. Perényi Péter máramarosi ispán a megye közgyűlésén, amelyen Zs. parancsára mindenkinek fel kellett mutatnia okleveleit. Szurdok máskép Barcánfalva birtokot I. Károly 1326. szept. 22. adománylevele alapján Barcánfalvai Lacknak és Dragusnak ítéli oda. Fejér VIII/6. 91. és X/4. 707. — Fejér : Authentia 91. — Densusianu 596. — Mihályi 151. — Űj M. Múzeum 1857. II. 347., kiv. 5939 Febr. 13. (Crisii, f. II. a. Valentini) Zs. Körös és Verőce megyék nemessége részére tartott generális congregatio-ján a csázmai káptalant az ítéletlevelében megállapított birtokfelosztás elvégzésére utasítja. Említve a csázmai káptalan 1408. júl. 9. oklevelében, amely szerint a király új nagyobb pecsétjével volt megerősítve (6207. sz.).